Itachival egymás arcát bámultuk, majd ő biccentett, én pedig követtem. Egészen az udvarig mentünk. Amikor kiértünk, Itachi meglebegtette a köpenyét, majd levette azt és a mellettünk lévő fára akasztotta. Egyik kezét csípőjére helyezte, míg a másikat a teste mellett tartotta.
- Mindenre emlékszel? - kérdezett rá.
- Mindenre - bólintottam.
- Mire emlékszel pontosan?
- Hogy az Uchiha klánból származom, hogy van Sharinganom. Hogy a nevelőszülők, akiket az igazi szüleim kiszabtak mellénk, Rejtett Szikla Faluból származtak, ezért mentünk oda sokszor. Hogy én ott maradtam, és többet nem láttam őket, se a szüleimet. Emlékszem rád, emlékszem Sasukera, amikor még Konohaban éltem. Emlékszem Namikaze Minatora. Emlékszem arra, hogy ki a nagyapám. Valamint arra, hogy mennyit játszottunk, amikor kicsik voltunk - mosolyogtam rá.
Itachi mindössze két évvel volt nálam idősebb, semmi többet. És azaz érzés, amikor újra emlékeztem arra, hogy ő az unokatestvérem, melegséggel töltött el.
- Jó. Akkor nagyjából mindenről visszakaptad az emléked. Pár dolognak még visszakell jönnie, de majd szépen, aprólékosan az is meglesz - mondta.
- Te tudtad egész végig, hogy ki vagyok? - kérdeztem rá kíváncsian.
- Hogyne tudtam volna - mosolygott. Ez a mosoly nem minden ember előtt fedi fel magát - Amikor először megláttalak, amikor elmentünk Deidaraért, akkor tudtam.
- Olyan rossz volt - vallottam be keserűen - Rossz volt, hogy nem emlékeztem rád.
- Sajnálom. Nem én akartam így.
- Itachi, őszintén. Honnan van neked az a tekercs? Kimori meghalt, nem tudta neked odaadni. És egyedül neki van olyan Jutsuja, ami az emlékeket képes módosítani. Vagyis akit ismerek.
- Nagu - szólt Itachi - nem Kimori volt az, aki az emlékeidet módosította.
- Mi? - sokkoltam le.
- Nem csak Kimori képes erre. Más is. Én tőle kaptam a tekercset. Azonban nem fogom elmondani neked, hogy ki is az a személy. Ahogy az emlékeid visszajönnek, emlékezni fogsz rá is. Ne erőltessük ezt, kérlek. Mindennek eljön a maga ideje. Ennek is.
- Értem - szóltam halkan - Egyébként miért jöttünk ide ki?
- Segítek neked a Sharinganodban. Tobi pedig a fizikai erődben fog segíteni?
- Tobi? - néztem rá felvont szemöldökkel, mire bólintott - Tobi? - kérdeztem meg újra.
- Nem látszik, de erős fizikuma van.
- Igen, szerintem is. Ez jó vicc volt Itachi - nevettem el magam.
- Nagu, én nem tudok viccelni.
- Ez is igaz - gondolkodtam el.
- Jó lesz, hidd el nekem. De térjünk a lényegre. Tarthatok egy kis beszámolót a Shariganról?
- Persze - bólintottam.
- Na, akkor egy kis Sharingan ismertetés. A Sharingan elsődleges képessége, hogy látja a chakra áramlását. Így például azt is meg tudja állapítani a felhasználó, hogy ha valaki Genjutsu hatása alatt áll, mert megzavarodik a chakra-áramlása. Te látod az én Chakrámat?
Bekapcsoltam a Sharinganom, majd végig mértem Itachit.
- Igen.
- Jó, akkor - jött közel hozzám, és a szemembe nézett - Jó, az első, akkor nálad is alapból megvan nyitva. A Sharinganban ami van jel, tomoenak hívjuk. Ebből három van és akkor tudsz megnyitni egy újabbat, ah erős érzelmi hatás ér téged. Neked akkor nyílt meg az első, amikor Kimori meghalt a szemed láttára. A másodikat kellene megnyitni, azonban sok edzés mellett is sikerülhet, mert akkor is nagy érzelmi és mentális hatás alatt vagy. A második legkiemelkedőbb képessége a gyors mozgás érzékelése. A második tomoe lehetővé teszi a felhasználója számára, hogy látja az ellenfél következő lépését a legkisebb izomfeszültségek elmozdulásából. Ennek hála akad reagálni a támadásra, kivédeni és gyors ellentámadást indítani. Próbáld érzékelni a mozgásom. Rendben?
- Oké - erőlködtem ahogy csak tudtam, de nem tudtam látni előre Itachi mozgását.
- Na? - kérdezte.
- Nem sikerült..
- A chakrádból felkell áldoznod 200-at, hogy sikerüljön. Ez kell hozzá, az érzelmi hatás mellett.
- Akkor sikerül a második szint? - kérdeztem.
- Igen - vonta fel a vállát - Próbálj meg arra koncentrálni, hogy merre áramlik a chakram.
- Oké - szóltam, majd a Sharinganommal Itachit kémleltem, és koncentráltam.
Erősen arra koncentráltam, hogy odaadok a chakrámból 200-at, és hogy érzékelni akarom Itachi mozgását.
Hosszú percek próbálkozása után se tudtam, hogy Itachi milyen mozdulatot fog tenni előre.
- Nem megy - szóltam.
- Nagu, te nagyon labilis vagy érzelmileg. Szeretnéd megszerezni a második tomoet?
- Ezáltal erősebb lehetek?
- Sokkal.
- Akkor igen.
- És bármit megtennél érte?
- Itachi?
- Válaszolj.
- I...Igen.
- Jó - szólt Itachi, majd lehunyta a szemét, és hirtelen kinyitotta - Mangekyou Sharingan!
Időm se volt felfogni azt, ami történt. Minden olyan gyors volt.
Visszakerültem a múltba. Visszakerültem arra a napra, abba a percbe, amikor Kimori meghalt. Ezt pedig a mai napig nem tudom feldolgozni. Ajkaimat szétnyitottam, ahogy megláttam a gyerekkori legjobb barátom halott testét. Szerettem volna ordítani, üvölteni, de egy hang nem jött ki a torkomból. Éreztem, hogy sós könnyeim lefolynak arcomon, és mérhetetlenül nagy fájdalmat érzek belül.
Éreztem, hogy tompulni kezd a látásom, és a következő pillanatban a szememet kezdte el égetni a nap, éppen ezért lassan pislogva nyitottam ki a szemeimet, melyet marták a könnyek. A hideg rázott, Itachi pedig aggódó pillantásokat vetett felém. Karjaiban tartott erősen, miközben megállt velem, feltehetően az ajtóban. Befelé tartott a házba.
- M...Mi volt ez? - kérdeztem repedezett hangon.
- Mangekyou Sharingan - válaszolt - Képes az illetőt Genjutsuba zárni, és ez a legerőseb fokozat.
- Miért csináltad ezt? - remegett meg a hangom - Miért vetítetted elém ezt?
- Nagu - szólt halkan, miközben magához szorított a hercegnő pózban - Megérte.
- Miért? - töröltem ki szememből a könnyeket.
- Felélesztettük a második tomoet a szemedben.
- Efféle áldozatokat kell hoznom ahhoz, hogy erősebb legyek? - suttogtam.
- Igen. Bírsz járni?
- Ne...nem tudom.
- Jó - sóhajtott, majd belépett a házba, és elindult velem a szobám felé - Egyébként.
- Igen?
- Mivel Tobi nem olyan rég került a szervezetbe, és nem is volt biztos a maradása, ezért Pein döntött.
- Elküldi Tobit? - kerekedett el a szemem.
- Dehogy - nézett le rám, majd vissza előre - Kap egy társat. És mivel téged itt hagyott Orochimaru, ezért te kapod meg őt.
- Komolyan? - illetődtem meg, miközben egy nagy mosoly jelent meg az arcomon, és már nyoma se volt a szomorúságnak.
- Te komolyan őrülsz Tobinak?
- Igen, nagyon bírom őt.
- Te vagy az egyetlen, aki másképp néz az Akatsukisokra - szólt Itachi, miközben megállt a szobám előtt.
- Nekem több ez az egész, mint egy bűnszervezet - suttogtam, miközben Itachi letett.
- Csak nehogy ez okozza a végzeted és a folyamatos fájdalmad- nézett le rám.
- Ezt, hogy érted?
- Majd megérted Nagu - szólt, majd végignézett rajtad - Kérek Peintől egy másik köpenyt.
- Jó. És köszönöm. Mindent - mosolyogtam rá.
- Bármikor - biccentett, majd magamra hagyott.
Egy nagyobb sóhajtás hagyta el a számat, majd készültem belépni a szobámba, amikor éreztem, hogy valaki a közelemben van. Lassan megfordultam, majd Hidannal szembe találtam magamat.
- Hát te? - néztem rá érdeklődve.
- Rendelünk kaját valami ramenestől. Te is kérsz? - kérdezte hanyagul.
- Igen, kérek.
- Jó - szólt.
- Hidan.
- Mi az?
- Ugye nincs harag? - kérdeztem félve.
- Idegesítesz - morogta, majd megborzolta a hajamat, és lenézett rám.
- Ez azt jelenti, hogy nincs harag?
- Nincs harag, picur - mondta fintorogva, mire megböktem ruhától fedetlen oldalát, mire ugrott egyet - Hé! - nézett rám haragosan.
- Jajj, mi történt, Hidan? - incselkedtem vele.
- Tudod ki akar jóban lenni veled, te boszorkány! Nem kapsz kaját, halj éhen! - nézett rám indulatosan.
- Szeretleeek - húztam el a szót, miközben baráti érzéseimet közvetítettem felé.
- Jézusom, ne mondj ilyen undorító dolgokat - dugta ki fintorogva a nyelvét.
- Mondja ezt az, aki az év minden napján úgy viselkedik, mint egy nudista...
- Hé, ez a felsőtest nem kerülhet takarásra - mutatott megszeppenve a hasára.
- Persze-persze - nevettem.
- Úgy utállak, Nagu - fröcsögte a szavakat, majd elindult a közös helynek nevezett, kisebb helység felé.
- Én is téged - mentem utána mosolyogva, és amint mellé értem, ő összeborzolta a hajamat, egy mosoly mellett.
Szerettem volna, hogyha minden ilyen marad, örökké. Azonban az élettől nem azt a lapot húztam sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése