10. Fejezet: Kidobos

Először is had köszönjek meg a több mint 800 oldalmegtekintést. Szuperek vagytok! ^^ 

Remélem a közeljövőben még 2-szer ennyi lesz! ^-^ 

Remélem a további részekben is velem lesztek! ^^ 

További Szép Napot! :)

Obitoval gyalog indultunk vissza a jelenlegi bázisunkhoz.

  - Mondd - néztem rá.

  - Hm?

  - Mi a neve a Jutsud-nak?

Ekkor Obito megállt egy fa ágán.

  - Tér-Idő Jutsu. Miért?

  - Csak kíváncsiságból.

  - Akkor mehetünk? - nézett rám.

Bólintottam. Nem telet 20 percbe, míg visszaérjünk.

  - Mizo? - köszönt nekik Obito, kényes hangon.

  - Hogy ment a küldetés? - kérdezte Pein.

  - Itt a csaj - dobta le Pein mellé.

  - Jó - biccentett Pein - Tobi, vidd a szoborhoz. Majd később foglalkozunk vele. Siess. Ha visszaérsz, akkor megyünk vissza a régi bázisra.

  - Mi? - néztem a vezetőnkre.

  - Kész van Újra lehet benne lakni.

  - Végre - sóhajtottam megkönnyebülten.

Boldog voltam ammiért újra a régi főhadiszálláson élhetünk.

  Miután Tobi elvitte a szoborhoz a Jinchuurikit, hazavitt minket. Oda, ahova kellett.

  - Áhh!!! Még a medence is itt van! - ugrott bele Hidan ruhástól. Bár rajta csak nadrág volt.

  - Milyen gyerekes, és primitív viselkedés - szólt Kakuzu mély hangon.

  - Bomba! - ugrottam be a vízbe.

  - Istenem. Ezért halnak ki a mostani fia... - Kakuzu nem tudta befejezni, mert Obito, és Deidara kézen ragadta, és a vízbe ugrottak vele.

  - Lazíts Kakuzu. - nevettem.

  - Mindegyikötöket megfogom ölni! hangzott Kakuzu érdes és dühös hangja.

  - Látom elvagytok - fonta össze a karjait Pein.

  - Aha! - nevettem.

  - De akkor is sok a munka még. Úgy hogy gyertek segíteni - szólt a vezető.

  - Na még mit nem! - ugrott ki Hidan, majd a narancs hajú mögé került és nevetve belerúgott Pein hátába, és belesett a vízbe.

Pein szinte rögtön kimászott, ám ennek ellenére csurom víz volt.

  - Hi..dan.. - kóválygott ki a medencéből.

  - Hm? - nézett rá mint egy sütiárus kislány.

  - Mostantól Deidara helyett minden munkát te végzel! - nézett rá gyilkos tekintettel.

  - Mi?! Még mit nem! Engem nem csicskáztathatsz úgy, mint ezt a szőke.. - Hidan nem mondta tovább. De szerintem jobb is.

  - Pedig az lesz - nézett rá csurom vizesen Pein.

  - Jó! Akkor kihívlak egy kidobó versenyre! Ha te nyersz, akkor elvégzek minden házimunkát! De ha én nyerek, akkor 1 hónapon keresztül az lesz, amit én mondok! - nézett rá komolyan Hidan.

  - Pein legyőzhetetlen - mászott ki a medencéből Kakuzu.

  - Leszarom! - förmedt rá Hidan - Na? Benne vagy?

  - Benne! Úgyse lesz semmi esélyed - rázott vele kezet.

  - Csak azt hiszed - terült Hidan arcára sunyi mosoly - Akkor szedd össze a csapatod, és 1 óra múlva a ház mögött! Várlak! 

  - Jó - szólt Pein, majd magunkra hagyott.

  - Nagu - jött oda Hidan, miután kimásztam a medencéből - Benne leszel a csapatomban?

  - Persze, biztos jó móka lesz - nevettem - Ki lesz még velünk?

  - Én! - jött mellénk Kisame.

  - Addig úgyse hagysz békén, mint bele nem megyek, szóval... - állt oda Kakuzu.

  - Pein kiket fog betenni a csapatba? - kérdeztem hangosan, és egyben kíváncsian.

  - Valószínűleg a csatlósait - forgatta a szemeit Hidan, miközben fintorgott.

  - A Birodalmakat? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

  - Ja, biztos, igen, őket - legyintett.

Ebben az egy órában taktikai megbeszélést tartottunk, és szereztünk még tagokat. Végül az lett ebből az egészből, hogy Kakuzu és Hidan összevesztek, és már semmire se volt ide. Mire kettőt pislogtunk, már a kidobós pályáján álltunk.

  - Mehet? - kérdezte Zetsu, mivel ő volt a bíró.

  - Hogy ne mehetne?! - bökte ki Hidan - Csapassuk!

  - Jó - Zetsu elsőnek Peinéknek dobta a labdát, így ők kezdtek.

  - Na most figyelj te vesztes! - Pein megpróbálta kidobni Hidant, de helyette Kakuzut találta el.

  - Kakuzu! Kiestél! - fütyült a sípjával Zetsu.

  - Csere - mondta vonakodva Hidan - Talán nem Tobit kellett volna bevenni cserejátékosnak - rezzent meg.

Obito beállt a játékba. Hidan dobott, de nem talált el senkit.

  - A Pein-csapatnál a labda - kiabált Zetsu.

Pein dobott, Kisame pedig a Samehadaval akarta kivédeni, de nem sikerült neki.

  - Kisame is kiesett! - kiabált Zetsu.

  - Hidan szerintem keresd elő a kis portörlőt - sóhajtottam.

  - Hallgass! Akkor sem adom fel! - szólt rám mérgesen Hidan.

  - A Hidan-csapatnál a labda - szólt Zetsu.

  - Dobhatok? - néztem rá.

  - Tessék - adta nekem a labdát.

Dobtam egy nagyot, és Éhes-Szellem Birodalom kidobtam vele.

  - Ez az! - örvendezve pacsiztam Hidannal.

  - Ügyes - mosolygott. - Okés. 5 maradt, mi meg 4-en - nézett körül.

  - A Pein-csapaté a labda - szólt Zetsu.

Pein dobott, Itachit egyből ki is dobta. Hidan, Obito és én maradtunk.

  - A Hidan-csapaté a labda! - kiáltott Zetsu.

  - Na akkor most! - mondta Hidan, majd eldobtad a labdát. El is találta azt az Állati Birodalmas Peint.

  - Pacsi! - kiáltott, majd pacsiztunk.

  - Peinéké a labda - szólt Zetsu.

  - Elegem van! - Pein puszta erejéből eldobta a labdát, és arcon talált. Hátra estem és az arcomat fogtam.

  - Hopsz, bocs, Nagu - nézett rám ijedten Pein.

  - Hidan, Tobi. Dobjátok ki összes rohadékot! - szóltam, miközben a fájó arcomat fogtam.

  - Bízz bennem! Meglesz az! - vigyorgott Hidan.

Ekkor Hidan felvette a mellettem lévő labdát, és egy rohadt nagyot dobott Peinék felé. Peint el is találta majdnem, ha Démoni Birodalom elé nem áll.

  - Há! - röhögött Pein, majd felvette a labdát, és Hidan felé dobta.

  - Rohadék.. - idegeskedett Hidan.

  - Halloka - ültem le Itachi mellé.

  - Látom te tovább bírtad.

  - Kuss legyen! Nem tudok koncentrálni! - kiabált ránk Hidan, mire megforgattam a szemem - A végén kid... - Hidan nem tudta befejezni, mert Pein eltalálta - Rohadt életbe! Ezt elvesztettem..

  - Nem egészen. Tobi még játékban van - szólt Zetsu.

  - Ezt elvesztettem.  - sóhajtott Hidan.

Obito felkapta a labdát, és hihetetlen, de a maradék Peint el is találta.

  - Ezzz azz! Győőzzteeemm! - kiáltott fel Hidan

  - Tévedésben élsz Hidan - szólalt meg Zetsu - A fogadás úgy állt, hogy ha TE nyered meg a játékot, akkor él az a felállás, amit te akartál. De mivel te Tobi előtt kiestél, és Peint is ő dobta ki, ezért ő nyert, így érvénytelen az egész.

  - He-He... - kuncogott Obito.

  - Nem veszítettem sokat - sóhajtott Pein.

Így történt a semmit nem érő kidobos a többiekkel.

1 hónap múlva

  - Hé Obito... - feküdtem, s közben néztem a plafont az ágyamon.

  - Mond - nézett rám, miközben ült az ágyam szélén.

  - Itachi azt mondta, hogy a nevelőszüleimet is megölte valószínűleg annó. Azonban az igazi szüleim még élnek.

  - Igen, és? 

  - A múlt héten hallottam, hogy egy család az elveszett gyerekét keresi, és jelenleg Föld Országában tartózkodnak.

  - Igen? - nézett rám - és ha ők a szüleid, akkor minek keresnének? 

  - Nem tudom. De lehet rá esély.

  - Hogy lenne már? - sóhajtott - Eltelt 12 év, Nagu.

  - Te azt honnan tudod?  - ültem fel - Amíg nem derítjük ki, addig nem is fogjuk tudni.

  - Kideríteni? - kérdezte Obito.

  - Igen. Obito. - néztem rá - Kideríteni.

  - Mégis mire célzol?

  - Nos Obito - húztam egy mosolyt az ajkaimra - Benne lennél egy utazásban?

  - Utazásban?

  - Igen. Kiszeretném deríteni, hogy tényleg ők-e a szüleim. Így elszeretnék menni megnézni. De ez az út nagyon hosszú lenne, és kéne egy társ. Benne lennél? - néztem rá komolyan.

  - Segítsek neked megtalálni a szüleidet? 

  - Igen - néztem rá kérően.

  - Jó. Úgyis van még időm, míg a terveimbe kezdek.

  - Tervekbe?

  - Mindent a maga idejében - csitított le.

  - Hát jó. Beszélek Peinel, és utána összeszedem a legfontosabbakat.

Nemsokkal később elmentem beszélni Peinnel, aki engedélyt adott. 1 óra múlva Obitoval készen álltunk az indulásra. Az Akatsuki köpenyt nyilván nem vittük magunkkal.

  Nem búcsúztam el senkitől, és senki se tudja, hogy elmegyünk Tobival. Mindössze Pein és Konan tudnak róla. A többiek nem. Képtelen lennék nekik elmondani ezt az egészet, és elköszönni. Valamint egy kis utazás miatt is szörnyen fognak hiányozni. Főleg Deidara és remélem megérti a döntésemet, ha visszajövök. 

Így történt, hogy Obitoval 2 és fél évre elhagytuk az Akatsukit.