A szívem hevesen kezdett el verni, miközben éreztem a vért a fülemben, a gombócot a torkomban. Az agyamban, mintha egy áramütés ment volna végig, ismét elkezdtek emlékek visszajönni az agyamba.
- Pont neked kell itt megjelenni - sziszegte Obito.
- Te...Ismered? - kérdeztem szinte kábultan.
- Sajnos igen. És az a baj, hogy ő is engem. Ő is birtokolja Madara sejtjeit és emlékeit, és eláltal emlékszik rám.
- Francba veled, Obito - mondta ki a srác - Elakartalak kerülni.
- Öröm látni, hogy megvagy, Akemi. Szeretnél megküzdeni, mint régen?
- Viccnek is rossz - röhögte ki Obitot - Viszont elég kemény dolog, ami történt veled.
- Tudom - szólt idegesen Obito.
Ahogy a két másik fél beszélgetett, úgy kezdett el jobban zsibbadni a fejem. Éreztem, hogy az előttem állóval való emlékeim szép lassan visszatérnek a helyükre, ezzel rengeteg információval ellátva.
- Akemi - emeltem a tekintetem sokkolva, a barna hajú fiúra.
- Szóval emlékszel - húzta össze a szemét.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem megremegő hangon.
- Kerestelek, de nem találtalak. Aztán egy olyan információhoz jutottam, miszerint csatlakoztál az Akatsukihoz.
- Mi? - néztem rá - A...Anyaék hol vannak?
- Nem mindegy? Amúgy se szeretnek téged.
- Tessék? - remegett meg a szemem.
- Nagyon sok minden ttönkretettél azzal, hogy döntéseket hoztál - szólt Akemi mérgesen.
- Ezt, hogy érti? - nézett rá Obito.
- Himiki, és Heromo Rejtett Szikla Faluból származtak, így sokszor mentünk oda - kezdett bele Akemi abba, amit én már tudtam, dr Obito nem - Egyik nap, pontosabban a Nagu 5. születésnapján is ott voltunk. Nagu, én, Himiki, Heromo, Deidara, és Kimori. Himikiék azt mondták, hogy lehet egy kívánsága, bármi az, ők teljesítik. Mivel kicsi volt, ezért azt kívánta, hogy bárcsak ott maradhatna, Kimoriéknál, és legyen a család rész, mivel Himikiéket nem szerette. Mindig anyáékhoz akart visszamenni. Így teljesül is. Otthagytuk őt. Amikor apáék ezt megtudták nagyon mérgesek voltak. Elküldték őket. És az Uchiha klán rendőri osztályán kötöttek ki, mint segédek. Itachi pedig őket is megölte azon a végzetes éjszakán. Miatta haltak meg! Pedig én szerettem őket! Ezek után anyáékhoz kerültem vissza, akik kiképeztek, és ráébresztetek az igazságra. Anyáék és én is, azóta téged keresünk, hogy bosszút álljuk. Csak, hogy átérezd, miért voltak nekünk annyira fontosak Heromoék, amiért ennyire utálunk, az azért van, mert Heromoék voltak anyáék legjobb barátai! Mindig ott voltak mellettük! És miattad elvesztették őket! De gondolom még a saját szüleid nevére se emlékszel - szólt gúnyosan.
- Honnan tudsz erről? - néztem rá blokkolva, miközben az emlékeimre céloztam.
- Majd rájössz - ropogtatta ki a nyakát.
- Eléggé lesüllyedtél, Akemi.
- És ezért utaáltok engem? - kérdeztem érzékeny hangon.
- Igen - nézett a szemembe, majd hátra lépett egyet - Viszont ezt az egészet máskor rendezzük majd le - csettintett egyet, majd újra a táborhelyünkön voltunk, és Akemi sehol.
- Obito.. - néztem ijedten rá.
- Nincs semmi baj. Úgysem fog bántani.
- De Obito! Mangekyou Sharinganja van! Láttam a szemében! Nekem mim van?! Semmim! Bármikor megölhet.
- Ezért lesz az, hogy edzeni foglak közben.
- Megakarom találni a szüleimet - beszéltem magam elé - Nem lehet igaz az, amit mond. Nem utálhatnak...
- Akemi nem ilyen volt, ezt te is tudod - nézett le rám a maszkja mögül.
- Persze, hogy tudom - szóltam halkan - Visszakaptam az emlékeim vele.
- Mikor még nagyon pici baba voltál, akkor sokszor láttalak vele a faluban. Akemi nagyon szeretett téged.
- És most legszívesebben kivégezne - nevettem fájdalmasan - Előttem van azaz időszak, amit vele töltöttem. Még ha kevés is volt - szorítottam össze az ajkaim.
- Tedd túl magad rajta, és erősödj meg.
- Komolyan edzeni akarsz velem?
- Igen.
- Neki még Tér-Idő Jutsuja is van - suttogtam.
- Akemi nagyon erős lett, csak a franc tudja, hogy miképp. És a Mangekyou is...Kíváncsi vagyok, hogy mikor éledt fel neki.
- Én is - suttogtam.
- Mindegy, mára térjünk nyugovóra. Holnap tiszta fejjel tudunk majd gondolkodni.
- Jó - bólintottam.
Obitoval mielőtt aludni mentünk volna, raktunk tűzet, hogy ne fázzunk az éjszaka. Nehezen aludtam el, ugyanis a fejemben folymaatosan Akemi lebegett. Lehet, hogy ez volt annak az oka, hogy rosszat álmodtam. Minden egy röpke pillanat volt. Nem Obitoval és nme is Akemival. Hidannal.
Tudtam magamban, hogy Hidan meghalt, és éreztem is. Szörnyű volt. A szemeiben az Edo Tensei tükröződött.
A fájdalmas álmomnak az vetett véget, hoyg felriadtam, és kiabáltam egyet. Lendületből felültem, és a levegőt kapkodtam.
Obito szinte reflexszerűen ült fel, és riadt fel a kiabálásomra.
- O..Obito.. - néztem rá megtörten.
- Mi az? Akemi visszajött? - nézett körbe riadtan.
- Ne..nem.. - néztem lihegve magam elé.
- Akkor meg? - vonta meg a szemöldökét.
- Rosszat álmodtam...
- Ha? - fordult felém - Mit álmodtál? - pislogott párat.
A tábor tűzünk szépen lobogott. Szerencsére még nem aludt el.
- Hidan meghalt és Edo Tensei hatása alatt volt és legbelül tudtam magamban, hogy meghalt...
- Csak ennyi? - nézett rám - Ez csak egy álom. Nyugodj meg, és aludj.
- Tudom, hogy csak egy álom. De nagyon megijedtem.
- Nagu - szólt hirtelen - Sorolj fel a három olyan ember az Akatsukiban, aki számodra a legfontosabb.
- Mi? - néztem rá - Mindannyian fontosak vagytok szá... - Obito félbeszakított.
- Mondom sorolj fel hármat.
- Erre nem tudok most így válaszolni...
- Jó. De akkor tényleg válaszolj majd.
Obito visszadőlt, én meg csak ültem, és magam elé meredtem. Majd 5 perc múlva megszólaltam.
- Figyelj Obito.
- Mi az már? Aludni szeretnék.
- Tudom már milyen Jutsut taníts meg nekem.
- A Tiltottakra gondolsz amit mondtam?
- Igen. Amúgy azt te észrevetted, hogy a Ninja Világban szinte mindenkinek egyéni Technikája van?
- Igen, miért? - nézett rám.
- Csak nekem nem. A Tiltott Jutsukat sokan használják?
- Nem, mivel tiltottak. Így azt ha használod, egyéninek is lehet nevezni. Szóval, melyiket szeretnéd megtanulni?
- A Sötét Jutsut, és annak a kiegészítőit.
- Nagy fába vágód a fejszéd, ugye tudod?
- Igen, tudom.
- Nos, és az összes kiegészítőjét is ismered? - ült fel végül Obito és felém nézett.
- Nem. Eltudnád mondani?
- Jó, akkor van a Sötét Chakra. A test rejtett sötét erőit szabadítja fel. Sötét Villanás. Elpusztít szinte mindent ami az útjába kerül. Ölni is lehet vele. Feltételei: Szél Elem, Sötét Chakra irányítása, Edo Tensei. Sötét Chakra irányítása. A test rejtett sötét erőit irányítja, amennyiben nem vigyázol, súlyos sérüléseket okoz rajtad, a támadások során. Feltételei: Sötét Chakra. Sötét Gyógyítás. Nagyon gyorsan begyógyítja a D, C, és a B szintű Jutsuk okozta sérüléseket. Jobb mint az öngyógyítás és gyorsabb is. Feltételei: Edo Tensei.
- Jó, megjegyeztem
- Biztos?
- Igen. Biztos.
- Rendben. Akkor még azt kell tudnod, hogy a Sötét Chakrának van egy olyan taktikája, hogy irányítani tudod a másikat. Ha tegyük fel Kakuzu, Pein, és Én állunk előtted, akkor koncentrálnod kell Peinre, így megszerzed a Chakrája egy részét, és az ő Chakrája keveredik a tiéddel, vagyis a Sötét Chakrával. Így te irányítod az ő testét.
- Aham.
- De! Azt tudnod kell, hogyha Sötét Chakrát kezdesz használni, attól fogva a Chakrát örökre sötét lesz.
- Rendben. Mikor kezdjük az edzést?
- Hát biztos, hogy nem az éjszaka közepén - nézett rám hitetlenül.
- Nem is most akartam. Holnap?
- Holnap. Ápszii... - tüsszentett.
- Megfáztál - néztem rá aggódva.
- Nem fáztam meg, te igen idióta!
- Pff! Akkor ne hidd el!
- Nem is fogom! Én Obito vagyok! Rajtam nem fog ki egy kis nátha.
- Igen, persze.
- Túl okos vagyok ahhoz, hogy elkapjam.
- Ja, meg túl hülye is.
- Vigyázz a szádra - szólt rám, majd visszadőlt a fölre - Jó ejt, Nagu.
- Jó éjt, Obito - mosolyogtam rá halványan, majd jómagam is nyugovóra térttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése