13. Fejezet: Hirtelen jött löket

  - Ébresztő! - keltegetett Obito.

  - Hagyjál már! - motyogtam halkan.

  - Nem hagylak. Edzened kell.

  - De mennyi az idő? Nekem nagyon koránnak tűnik még - ültem fel komásan.

  - Olyan reggel 6 lehet. Ilyenkor jó edzeni, mert friss a levegő.

  - De még olyan korán van.. - dörzsöltem a szemeim.

  - Jó, nem érdekel a nyavalygásod. Egyél, igyál és 10 perc múlva ott találkozunk - mutatott egy tisztásra, mely mellettünk volt megtalálható.

A táskámban kerestem valami ehetőt, és vizet is vettem ki. Evés közben kijózanodtam, majd miután nagyot nyújtóztam, a megbeszélt helyre mentem.

  - Jó. Nos.

  - Nos? - néztem rá.

  - Biztos ezt akarod? Még az is meglehet, hogy ez nehezebb Jutsu mint az enyém.

  - Igen. Ezt akarom - néztem rá komolyan.

  - Hát rendben. Nehéz dolgom lesz, annyi szent. Akkor, tudsz használni Szél Elemet?

  - Nem, mivel nem Rejtett Homokból jöttem.

  - Én sem, mégis tudom használni.

  - Jó, de neked ott volt Madara aki edzet téged.

  - Neked meg most itt vagyok én. Én foglak edzeni, ahogy engem edzet Madara. Csak én finomabb leszek - nézett rám.

  - Madara nagyon kemény volt veled, igaz?

  - Kicsit. Mindenképp azt akarta, hogy felerősödjek, és segítsek neki.

  - Segíteni? Miben?

  - Az mindegy. Ideje edzeni. A legkönnyebb technikát mutatom meg.

  - De nem megvan szabva, hogy egy ember hány fájta elemnek a Jutsujait tudja irányítani?

  - De, de vegyük Kakuzut. Mivel olyan embereknek vette el a szívét akik, Szél, Víz stb. elemet használnak, és a szíveket magába tette, így ő is megkapta az elemek használatát.

  - Értem. Te hallod. Hidan az egyetlen aki nem használ semmilyen Jutsut?

  - Nem egészen. Hidannak is megvan szabva, hogy milyen elemet használ. Ha jól tudom, akkor Villámot. Az a Jashinos-hülyesége is egyfajta Jutsu. Pedig mondtam neki, hogy tanuljon Ninjutsukat is. A vallásának él, és nem a Jutsuknak. Pedig mondtam neki már ezerszer, hogy tanuljon meg valami Jutsut, mert így a végén tényleg kinyírják.

  - Az nem fog menni. Tudod milyen önfejű.

  - Jó, akkor is én megpróbáltam, hogy a végén ne legyen az, hogy miért nem szóltam neki. Oh, jut eszembe.

  - Mi az? - néztem rá.

  - Hogyha használod a Sötét Chakrát, vagy bármelyik kiegészítőjét, és valaki feloldja azt, akkor 24 óra kel ahhoz, hogy újra használni tud - nézett rám Obito.

  - Értem. Nos, edzünk akkor?

  - Persze, hogy persze, kuncogott.

Edzettünk. Keményen. 5 órán keresztül, mire képes voltam a Szél Elemet megtanulni.

2 hónap elteltével

Két hónap telt el, mióta Obitoval elhagytuk a szervezetet. Ez idő alatt rengeteget edzettem vele, valamint jártuk a falvakat, és az országokat, hogy a szüleim nyomára bukkanjunk. Őszintén szólva kezdtem érezni az idő hosszát, és egyre jobban hiányoztak a többiek. Hiányzott Deidara. Rettenetesen.

  Viszont az edzések kifizetődtek. Megtanultam sikeresen a Sötét Chakrat.

  - Valaki öljön meeeg - húztam a táskám az úton.

  - Ne nyafogj már.

  - De Obito!  - estem hátra, és kiterültem a földön - Nagyon meleg van!

  - Augusztus van. Mit vársz?

  - Augusztus hányadika?

  - 16. Nem sokára itt a szülinapod.

  - Igen, mert Szeptember 23.-a nagyon közel van.

  - 1 hónap. Hidd el, olyan gyorsan elfog menni, mint ez a 2 hónap.

  - Igaz is - ültem fel - 2 hónapja, hogy elhagytuk a szervezetet.

  - Igen. Azóta semmit sem tudunk róluk, és ők sem rólunk.

  - Lehet azt hiszik, hogy már nem is élünk.

  - Amilyen idióták, képesek azt hinni.

  - Ahj - sóhajtottam, majd nyújtottam a kezem, hogy Obito húzzon fel - Vajon még meddig leszünk úton? - Obito belemarkolt a kezembe, és felhúzott.

  - Nem tudom. Eddig semmi hír a szüleidről. És azóta Akemi se jelentkezett. Hála égnek.

  - Ne is jelentkezzen...

  - Aggódsz, hogy megtámad? - nézett rám. Aggódó hangja volt.

  - Igen. Mert nekem semmi erőm. Jó itt a Sötét Chakra, de az még édes kevés.

  - Ezért kell megtanulnod az egész Jutsut.

  - Azon vagyok. De 2 hónap alatt tanultam meg a legkönnyebbet. Akkor a többivel mi lesz?

  - Megfogod tanulni. Hidd el nekem - rátette a kezét a vállamra.

  - Köszi a biztatást. Jól esik - vettem fel a táskám a földről.

  - Ma szeretnél edzeni, vagy nyomozni?

  - Nem, ahhoz túl meleg van. Miért?

  - Csak mert akkor ma pihenhetünk. Melyik faluba is tartunk?

  - Asszem Rejtett Vízesésbe... - vakartam a tarkóm.

  - Rendben. Egyébként, akartam valamit kérdezni. 

  - Kérdezz csak - néztem rá, miközben mentünk tovább.

  - Ki volt neked Kamikaze Minato?

  - A sensei-em, amikor még kicsi voltam - néztem rá furcsán - De, hogy jön ez most?

  - Itachival beszélgettem rólad, és ez feljött. 

  - Jó ember volt, Minato, de elkövetett egy hibát, amiért azóta is haragszom rá - suttogtam.

  - Hibát?

  - Amint megtudta, hogy Kushina terhes, nem foglalkozott velem. Elhidegültünk egymástól. Nem keresett engem. Ez volt az egyik oka annak, hogy inkább Rejtett Sziklában szerettem volna lenni. Ott legalább értékelték a létezésem. Valamint tudom, hogy Naruto az ő gyermekük.

  - Tedd túl magad ezen. Már vége - sóhajtott - Na itt is vagyunk - állt meg, Rejtett Vízesés Falu előtt - Szerinted felismernek majd minket?

  - Miért ismernének fel? - néztem rá.

  - Talán mert körözött bűnözök vagyunk.

  - Nem vagyunk benne tudtommal a Bingo könyvben - néztem oldalra.

Obito sóhajtott, majd beléptünk a faluba. Próbáltunk úgy közlekedni, hogy senki se vegyen észre. Mivel volt megspórolt pénzünk, egy fogadóban szállást vettünk ki egy éjszakára. Mikor beléptünk a szobába, Obitoval teljesen kiakadtunk, ugyan is csak 1 ágy volt benne, holott, mi 2 ágyasat kértünk.

  - Francba már - vigyorgott idegesen.

  - Nos, mivel én is makacs vagyok, és te is, valamint két két hete nem aludtunk rendes ágyon, ezért te az ágy egyik végén, én a másikon alszok. Jó ez így? - néztem rá.

  - Jó lesz. 1 éjszakát csak kibírok így. Persze ha szét nem rugdosol az éjszaka.

  - Na, azt garantálom, hogy tuti biztos, hogy nem biztos, hogy megrugdoslak. Szeretek elterpeszkedni az ágyon.

  - Nagyszerű - fintorgott - Én elmentem fürdeni. Erre vártam már napok óta, hogy kádban fürödhessek. Lehetőleg ne zavarj. Jó? 

  - J, jó - sóhajtottam.

Obito elfoglalta a fürdőszobát, én pedig elterültem az ágyon és pihentem.

  Fél óra múlva Obito kijött a fürdőből. Mindössze egy alsó volt rajta, és a fején egy törölköző honolt.

  - Nem kéne rendesen felöltöznöd?

  - Nem kéne befognod?

  - Elmegyek én is fürdeni.

Felálltam az ágyról, majd ezt követően a fürdőszobába cammogtam. Szerencsére volt váltás ruhám, így tudtam mit felhúzni ilyen esetekre.

  A fürdő rettenetesen jól esett, és elég sokáig bent voltam. Mikor végeztem, akkor a váltásruhámban léptem ki, vizes hajjal.

  - Hallod, Nagu - jelent meg hirtelen az ajtó mellett Obito, azonban a hirtelen megjelenése miatt, én figyelmetlenül nekimentem, és hátraestem, ő pedig utánam nyúlt, de a lendület miatt hamar a földön találtuk magunkat mind a ketten. 

  Én alul, Obito meg rajtam, és annyira zavarban voltunk, hogy csak néztük egymást full vörös arccal.

  - Obito.. - mondtam halkan.

Ő nem szólt semmit, csak meredten bámult rám, mely megrémített.

  Ekkor vettem észre, hogy Obito vészesen közeledik a szám felé. Elakartam lökni, de a testem nem tudta, hisz rajtam feküdt, nehéz volt. Megdermedve néztem, ahogy Obito közelebb hajol, és az ajkaimra illeszti a sajátjait. 

  - Obito! - kiabáltam, majd felhúztam a lábaim, és lerúgtam magamról, ő pedig nekirepült a falnak.

  -  Ah.. - nyögött egyet, miközben a fejét fogta.

  - O...Obito - remegett a hangom - Te mit csinálsz?

  - Mi? Nagu...én... - nézett rám ijedten - Nagu neked meg van a harmadik tomoe - nézett rám ijedten. Hangja rekedt volt.

  - Mi? - néztem rá meglepetten.

  - Meg van a harmadik tomoe - térdelt le elém.

Én pedig fel sem fogtam a hallottakat, ugyanis csak azon járt az agyam, hogy Obito az előbb megcsókolt.