16. Fejezet: Konohai Shinobik [FILLER]

Egy évvel korábban, amikor még Deidarával nem tartoztunk az Akatsukiba

  - Hé, Nagu. - állt előttem Deidara.

  - Hm? - pillantottam felé, miközben feküdtem a fűben, és pihengettem - Mi az?

  - Ismered az itteni tolvaj bandát? Hm. - ült le mellém a fűbe.

  - Öhm...Jakokat? - néztem rá.

  - Igen. Felkértek, hogy segítsek nekik valamilyen küldetésben, de én nem érek rá, ahogy Kurotsuchi sem. Hm.

  - És milyen küldetés is ez?

  - Valamit elvisznek az egyik Faluba. Az egyik öreg a faluból nem tud elmenni, így őket kérte meg. Hm.

  - Értem. Na és mi van Akatsuchival? - ültem fel.

  - Ő a Tsuchikagénak segít. - húzta száját Deidara - Mivel én nem tudok velük elmenni a küldetésre, elmennél te helyettem?

  - Persze. És melyik Faluba is szól a küldetés?

  - Konoha. Vagyis azon csak átfognak menni.

  - És mi van ha olyan küldetésben veszek részt, amivel bajba sodróm magam?

  - Nem hiszem. Hisz sokan azt mondják, hogy megbízhatóak. Egyszer még az Öreg is azt mondta nekik.

  - Igen, mert akkor neki kellett valamit elhozni Rejtett Vízesésből. Nem is tudom...

  - Figyelj. A Falubeli társaid. Legalább bízhatnál bennük. Hm. - nézett rám.

  - Jól van. De ha baj lesz, akkor szólunk a Tsuchikagénak, és elmondjuk az egészet. Oké? - néztem Deidarára.

  - Jó. Köszönöm és sok sikert. Nemsokára indultok. A Főbejáratnál várd őket. Szia, majd még beszélünk. Hm. - majd elment.

  - Szia. - mondtam aggódóan. Nem hinném, hogy bármi jó is kikövetkezhetne ebből, de mivel Deidara szépen kérte elmegyek. Ha meg baj lesz belőle, akkor elmondjuk mi is volt igazából...

Elkészítettem a cuccom. Minden ami kell, majd elmentem a kapuhoz. Jakoék már ott voltak.

  - Hé, nézzétek már, Deidara kit küldött maga helyett. - lépett hozzám közelebb Jako, majd perverzül rámmosolygott.

  - Csak végezzük el ezt a küldetést vagy mi a franc ez, és menjen mindenki a maga útjára.

  - Hu, de sietős valakinek. Tán sietsz valahova, kiscica? - kacsintott egyet.

  - Nem vagyok a cicád, és semmi közöd hozzá! - léptem hátra.

  - Jako, hagyd békén. - szól rá Fui.

  - Pff. Csak szórakoztam egy kicsit. Nem igaz, cicuskám? - mosolygott rám perverzül.

  - Rohadék! - rúgtam egy rohadt nagyot a lábába.

  - Te kis..! - indult meg felém, megakart ütni, de hirtelen valaki elém állt, megvédve Jakotól.

  - Ha?! - lepődött meg Jako.

  - De..Deidara.. - néztem ijedten a hátát.

  - Ha hozzámersz érni, akkor eltöröm mindkét kezed! Hm! - nézett rá mérgesen.

  - Ehhez? Pff..hagyjad már. Bottal se érnék hozzá - nevetett.

  - Te rohadék! - ekkor Deidara mérgesen megragadta elölről Jako ruháját, és egy kicsit a levegőbe emelte - Ha még egyszer ilyet mondasz neki, vagy megbántod, én esküszöm, hogy megöllek! - nézett rá Deidara gyilkos tekintettel.

  - Deidara...kérlek nyugodj le... - nyugtatgattam, de nem nagyon mentem vele semmire.

Ekkor Deidara hirtelen elengedte Jakot.

  - Nagu. Majd én elmegyek velük. Te meg itthon maradsz. Hm

  - Nem kell. - mosolyogtam halványan - Te menj csak intézd el a dolgod, nem hiába kértél meg engem. Ha nem lenne fontos, akkor tuti, hogy lemondanád. De mivel nem mondtad le, bizonyára fontos. Ne aggódj. - tettem a kezem a vállára - Tudok magamra vigyázni. - mosolyogtam halványan.

  - Ez nem olyan dolog, hogy lemondom. Nem találkozom senkivel, csak megyek valahova. - levette a kezem a válláról, majd sóhajtva magunkra hagyott végleg.

  - Pff. Sose bírtam igazán a kis tököst. Na akkor gyere. - intett Jako.

Jakoék elindultak, én peidg emntem utánuk.

  Deidara elég fura volt. Vajon hova mehetett? Majd ha hazaértem megkérdezem tőle.

  - Jako, messze van még? - kérdezte elől Fui. 

Én hátul mentem. Ugyan nem fogok azzal az idiótával menni elől.

  - Nem. Már nincs messze az a személy...

Mi? Személy? Milyen személy? Úgy volt, hogy Konohán át viszünk valamit.

  - Ő, bocsi, de nem arról volt szó, hogy Konohán keresztül viszünk egy szállítmányt? - húztam a szám, miközben az előttem lévő Gasit kérdeztem.

  - De. Csak egy személynek kell elvinnünk azt a dolgot.

  - Ja..értem... - nekem akkor sem tetszik ez a dolog. Valahogy nagyon fura ez az egész.

Negyed óra elteltével Jako megállt, én pedig értetlenül pislogtam rá.

  - Na, Nagu te itt maradsz. Megértetted? - állt elém Jako.

  - Meg. - ültem le egy fa tövébe.

Egy épület mellett voltunk, és nem tudtam, hogy merre vagyunk. Kezd furcsa érzésem lenni.

Már vagy 10 perce bent vannak. Vajon mit csinálhatnak? Várjunk...egyáltalán nem Konohán keresztül jöttünk! Hogy én mennyire hülye vagyok és ez csak most jutott eszembe!

Gyorsan felpattantam, majd felugrottam a fa tetejére. Akárhogy nézem, ennek a helynek köze sincs Konohahoz.

  - Ez az, meg van! - rohantak ki nevetve a fiúk.

  - Mi? Az mi nálatok? - lepődtem meg.

  - Az aranymedve! - nevetett Jako - Végre megszereztük! Most végre gazdagok lehetünk!

  - MI?! Nem arról volt szó, hogy egy szállítmányt kell elvinnünk valahova?! - kérdeztem idegesen.

  - Hazudtunk. - nevetett Yako - Egyet jól jegyezz meg: A tolvajbandáknak, soha az életben ne higgyél!

  - Főnök, gyorsan! Ránk hívták a Konohaiakat!

  - Remek, gyorsan menjünk.

Mit tehettem volna? Mentem utánunk. De ezt akkor sem hagyhatom, hogy megússzák. Csak érjenek utol a Konohaiak, és mindent elmondok nekik. Nem mintha hinnének nekem. Vagy lehet, hogy észre se veszik ha elmegyek. Így eltudok menni hozzájuk és végre le lesznek tartóztatva ezek a férgek. Bár tuti, hogy észre vennének. 

Negyed óra elteltével, még mindig sietősen mentünk az utón, én pedig nem tudtam, hogy mit tehetnék. Egyedül vagyok lány, nem vagyok olyan erős, mint ők. Hol lehetnek már a Konohaiak? Várjunk csak...

Tekintetemmel felnéztem a fák magasságába. Bingó.

Ezek a Konohaikat? De hiszen ezek kölykök. Körülbelül 2 évvel fiatalabbak nálam. Várjuk az nem lehet. Az a szőke fiú csak nem a Kilencfarkú Jinchuurikije?!

  - Hé! Vigyázz már! - kiabált Jako.

  - Hm? - néztem előre. A ló amin vettük a kincset, megcsúszott, és majdnem leesett a lejtőn.

  - Mihasznák! Jobban figyeljetek a kincsre!

Ekkor a 2 fiú ráugrott a lovunkra.

  - Mi a franc.. - lepődtem meg.

  - M...mi ez?! - nézett mérgesen Jako.

A ló kiszabadult Jako Jutsujából, ami persze tartotta, hogy le ne essen. Csúszott a ló, a fiúkkal együtt.

  - Hé! - kiáltottam el magam, majd megfogtam a ló gyeplőjét, de rántott magával engem is a szakadékba. 

  Gurultunk a meredek lejtőn. Majd a ló nekiment egy fának, én előre estem, és gurultam lefelé a meredek lejtőn, ahogy a 2 fiú is.

  - Fenébe! A kincs! - kiabált Jako.

  - Basszus! - üvöltöttem teli torokból.

  - Adjátok vissza a kincsem! - futott a fiúk után Jako.

  - Azt már nem! - szólt az egyik.

  - Nesze nektek! - majd kilővelte azt a ragacsos anyagot. 

Jako Jutsujáról annyit kell tudni, hogy valami fura ragasztót vagy nem is tudom minek mondani, tud kilővelni és egyből megszilárdul. Lőtte a fiúkra, amíg el nem találta a fekete hajúnak a bal kezét, a szőkének a jobb kezét, így a kezük összeragadt. Majd gurultak tovább. Jómagam már bele is estem a vízbe, ugyan is a szakadék szélén egy folyó volt, így szépen beleestem. Kiúsztam a partra full vizesen, majd kapkodtam a levegőt. A fiúk ugyan így jártak. Jako megállt a szakadék peremén majd lekiabált hozzánk.

  - A fenébe. Majd Nagu elkapja őket. Mi addig gondoskodunk a lányról. - majd vissza ment a többiekhez.

Lent kapkodtam a levegőt, azt hittem már megfulladok, plusz csurom víz voltam.

  - Francba is.. - kilógott ki a 2 fiú a partra, majd mind a ketten hátra estek, és kapkodták a levegőt.

  - Nem hiszem el, hogy egy ilyen ostoba dolgot loptak el"ttebayo. - szólt a szőke.

  - A mennydörgés.. - kezdte el a fekete hajú.

  - Mi? - szólt a szőke.

  - Te se hallatod a mennydörgést, amivel Kakashinak kellene jeleznünk?

  - Nem"dattebayo..

  - Lehet, hogy Sakura nem tudta kilőni...

  - Sakura-chant elfogták?! Gyerünk Sasuke - ekkor felállt a szőke, és épp indult volna, de nem tudott, mivel a kezük össze volt ragadva.

  - Segítsek? - álltam előttük lihegve.

  - He?! Ki vagy te?! - idegeskedett a szőke.

  - Akazi..Nagu... - lihegtem.

  - Naruto... - szólt a fekete hajú - Ő is a tolvajokkal van.

Szerencsére megmondták a másik nevét, így tudtam, hogy miképp hívják őket.

  - Mi?! Ezt honnan veszed Sasuke?!

  - Mivel láttam velük, meg ő is zuhant velünk a lóval! - kiabált Sasuke Narutoval.

  - Jó van már"ttebayo! - kiabált Naruto.

  - Ő...hahó srácok, én is itt vagyok.. - szóltam hozzájuk.

  - Mit akarsz?! A kincset nem adjuk"ttebayo! - szólt mérgesen Naruto.

  - El se magyarázhatóm, mert letámadtok. - néztem rájuk zavartan.

  - Csak ő. - mutatott Sasuke Narutora - Szóval?

  - Az egyik csapattársam helyett jöttem el Jakoékkal. Azt hazudták nekem, hogy az egyik Faluba kell szállítani valamit. De nem ez lett belőle. Ellopták ezt az izét, és most belekeveredtem a dologba. Mondták, hogy gyorsan menjünk el, mert szóltak a Konohaiaknak. Így azt terveztem, hogy elmondom nektek, bár abban egy kicsit se reménykedtem, hogy hisztek is nekem. Vissza kell vinnünk az eredeti tulajdonosához, azt a valamit. - néztem rájuk komolyan.

  - Szerintem bízhatunk benne. - nézett Sasuke Narutora.

  - Szikla Rejteki vagy? - nézte Naruto fejpántom.

  - Igen, miért?

  - Akkor már tudjuk, hogy a tolvajok honnan valók. - szólt Sasuke.

  - Igen. De először mentsük meg Sakura-chant"ttebayo! - indult el Naruto, de hátraesett, mivel Sasukéval össze voltak ragadva.

  - Az eddig oké, hogy megakarjuk menteni, de ezt hogyan szedjük le? - nézett Sasuke a kezükre.

  - Én tu... - Naruto félbeszakított.

  - Ezt hagyd ránk! A mi dolgunk"ttebayo!

Ekkor a két fiú elkezdtek ellenkező irányba futni, de hamar összementek.

  - Áu... - nyögött fel Naruto.

Majd elkezdtek futni egy sziklának, és egyszerre beleverték a beragadt kezüket. Mind a kettőn végig hidalt a fájdalom, majd összeestek.

  - Elmondhatom végre, hogy hogyan jön le? - álltam előttük.

  - Nem! - mondták egyszerre.

  - Akkor jól van... - néztem lefele a vízesésen.

  - Sasuke..te is láttod"ttebayo..?

  - Azt a sziklát a vízesés alján? - nézett Narutora.

  - Ugye nem akartok leugrani? - sóhajtottam.

  - De ettől lehet, hogy szétválik. - néztek lefele, majd egymásra néztek, és bólintottak.

  - Fiúk ne...! - de már késő volt, hiszen leugrottak.

Sasuke az egyik oldalt lógott a sziklán, Naruto a másikon, és mind a ketten a vízben voltak. Fulladoztak, az idióták. Közben láttam ahogy Jako a fölöttünk lévő szakadék peremén keres minket a lovával. Nem találhat meg. Ekkor hirtelen leugrottam a vízesésről, a földszinten lévő fa ágára, és épp segíteni akartam a fiúkon, amikor hirtelen mind a ketten felrepültek a levegőbe. A következő pillanatban annyit pillantottam meg, hogy az ütközés miatt, a két fiú ajkai összetapad egy pillanatra. Istenem.

  Így voltak addig, amíg lenem estek a vízbe. Most nem azért, de szerintem én nagyobb sokkot kaptam, mint ők. Hirtelen feljöttek a víz felszínére, és köpködni kezdtek.

  - Miért mindig veled?! - szólt mérgesen Sasuke.

  - Mi van?!! - akadtam ki.

  - Ezt én is kérdezhetném"ttebayo!

Majd a kezükre néztek, ami még mindig össze volt ragadva, majd sóhajtottak egyet, és kimásztak a partra.

  - Meghallgattok vé... - Naruto a szavamba vágott.

  - Megmentelek Sakura-chan! - kezdett el futni Naruto.

  - Naruto! Te hülye, várj már! - ekkor Sasuke hirtelen felugrott, és kigáncsolta Narutot, akik elesett, pont Sasukéra.

  - Mi a francot csinálsz Sasuke?! Nem érdekel, hogy mi van Sakura-channal?!

  - Megmentjük Sakurát! De nem tehetünk semmit a kezünk nélkül!

- Megmentjük őt bármi áron! Erre valók a barátok! Nem akarok olyan söpredék lenni, aki nem tesz semmit a barátaiért!

Ekkor Sasukéval mind a ketten megrezzentünk.

  - Akkor csatlakozzunk Kakashihoz, hogy megmenthessük! - szólt Sasuke. De jó. Ezek le se szarnak engem.

  - De bármennyire is nehéz, mi fogjuk megmenteni"ttebayo!

  - De hogy akarod ezt szétszedni?!

  - Talán ezzel! - megfogta a szobrot, és elkezdte verni vele a kezükön levő anyagot.

  - Hülye Naruto! Állj le! - kiabált Sasuke.

  - Ti Konohaikat nem vagytok normálisak! - csaptam a homlokomra.

  - Fenébe...Fenébe....Fenébe... - ütötte Naruto, de nem jött szét az anyag.

Ütötte, majd hirtelen megállt.

  - Pisilnem kell. - jelentette ki Naruto.

  - Mi van?! - mondtuk egyszerre Sasukéval.

  - Azt mondtam, hogy pisilnem kell"ttebayo... - majd hirtelen felállt és a sziklasarokhoz futott, hogy pisiljen.

  - Naruto! Eszedbe ne jusson! - kiabált Sasuke.

  - De egy kézzel nem megy! Kell még egy kéz!

  - De az enyém tuti, hogy nem!

  - Nagu, segíts akkor te kérlek...

  - Hülye vagy?! - akadtam ki. Bezzeg ilyenkor észrevesz.

Ekkor Sasuke arrébb tolta Naruto, és megláttuk az egyik tolvaj "csapattársam".

  - Fui! - kiáltottam.

  - Oh, Nagu. Micsoda meglepetés, így két legyet ütök, egy csapásra! - kiáltotta el magát, majd láncokat dobott felénk. Engem el is kapott vele.

  - Eressz el! - kiabáltam.

  - Nagu! Kage Bunshin no Jutsu! - kiáltott Naruto, de nem történt semmi.

  - Idióta! Egy kézzel nem tudsz idézni! - kiabált vele Sasuke - Ha ez így megy tovább, akkor ez a fickó legyőz minket, hiába gyengébb nálunk!

  - De azt nem értem, hogyha Nagu a társa. akkor miért bánik így vele.

  - Nem a csapattársam! - ficánkoltam, hogy kitudjak szabadulni a láncokból, de nem sikerült.

Naruto lépett egyet előre.

  - Naruto...várj!

  - Megyek. Ha te nem jössz... - vette elő a kunaiját - Akkor levágom a karom"ttebayo! Leverem ezt a pacákot, és megmentem Nagut, és Sakura-chant!

Majd Fuival elkezdtek egymás felé futni. ekkor Sasuke felugrott, és oldalról fejbe rúgta Fuit, aki repült vagy 10 métert, neki egy sziklának és elájult.

  - Ki hitte volna, hogy ilyen könnyű őt legyőzni... - mondtam halkan.

Sasukéék odaszaladtak hozzám, és kiszabadítottak.

  - Köszöntem. - álltam fel.

  - Hehe... - kuncogott Naruto - Megmentem Sakura-chant!

  - Ha az ellenség ilyen közel jött, akkor elkapnak mielőtt csatlakozhatnánk Kakashihoz. - szólt Sasuke - úgyhogy gyorsan ki kell szednünk ebből a fickóból, hogy hol van Sakura, mielőtt ők kapnának el minket.

  - Sasuke! - szólt meglepődve Naruto.

  - Ez attól függ, hogy mennyire tudunk összedolgozni. - nézett Sasuke maga elé.

  - És engem megint leszartok... - mondtam halkan.

  - Persze, és bocs Nagu! - mosolygott Naruto, majd hirtelen komoly lett - Jaj már emlékszem. Brunyálnom kellett.

Sasuke ekkor megrezzent, majd elfordította a fejét.

  - Nekem is... - szólt halkan.

Naruto ekkor kuncogva rátette Sasuke vállára a kezét. Majd elmentek elvégezni a dolgukat. Én addig kacsáztam, majd amikor a iúk visszajöttek, feléük néztem.

  - Srácok. Kitaláltam egy tervet. Így tudjuk megmenteni a barátotokat. - mondtam majd elkezdtem mondani a tervet.

Negyed óra múlva a tervemet meg is valósítottuk. Narutoékkal mentem Jako felé, ugyanis sikeresen megtaláltuk őket.

  Én Jakoék mögé mentem, amíg Narutoék lefoglalják őket.

  - Ezek a kis vakarcsok...! - fordultak Jakoék Narutoék felé.

  - Nicsak, csak nem ezt keresitek? - kérdezte hencegve Naruto, majd Jakoék felé mutatta a szobrot. Egy fa mellet álltak mind a ketten, így nem lehetett látni, hogy a kezük össze van ragadva még mindig.

  - A szobor, Jako! - kiáltott Garo.

  - Én is látom! - idegeskedett Jako - Adjátok vissza, vagy a lány nem éli túl!

Eközben én minél csendesebben közelítettem Sakura felé.

  - Teszünk egy ajánlatot. - kezdte el Sasuke.

  - Ajánlatot? - húzta a szemöldökét Jako.

  - Igen. Megkapjátok a szobrot, de cserébe visszaadjátok Sakurát! - mondta Sasuke.

  - Na persze. - legyintett Jako - Honnan tudjuk, hogy oda is adjátok?

Ekkor már majdnem odaértem Sakurához, de véletlenül belerúgtam egy kőbe. A kő meg gurult egészen Jako lábáig, aki hátrafordult, és észrevett engem.

  - Nagu! - kiabálta.

Ekkor hirtelen felugrottam a lóra, majd megrántottam a gyeplőjét, és elkezdett futni.

  - Garo, utánuk! - kiabált Jako - Ezekkel meg majd mi elbánunk!

  - Értettem főnök! - ült fel a lovára, majd utánunk eredt.

  - A fenébe! Így nem lesz jó! - néztem előre mérgesen, majd az egyik kezemmel tartottam a gyeplőt, a másikkal meg, leszedtem Sakura szájáról a kendőt. Nem tagadom, nehéz dolgom volt. Hisz egyszerre kellett figyelnem Sakurát, és az utat is.

  - Jól vagy? - kérdeztem tőle, amikor sikerült levennem a szájáról a kendőt.

  - I..igen..várj! Te nem az egyik tolvaj vagy?! - ijedt meg.

  - Nem. Átvertek, és csak azért vagyok velük. De engem is elakarnak kapni... - ekkor hirtelen felálltam a lóra, majd kiszabadítottam Sakurát. - Ülj le. Ez egy rázós menet lesz.

Sakura leült, majd hátrapillantott.

  - Ha?! Ez minket akar?!

  - Igen. Fogd a gyeplőt.

A kezébe adtam a gyeplőt, majd leugrottam a lóról.

  - Oriki! - mondtam hirtelen, majd csináltam a kéz jelet, és a földre csaptam. 

Ekkor Garo alatt szakadék lett, a ló kiugrott alóla, és elfutott. Garo meg beesett a szakadékba. A szakadék összezárult.

  - E..eltűnt! - állt meg Sakura hirtelen a lóval.

Felálltam, majd néztem azt a helyet, ahol a szakadék összezárult.

  - Meghalt? - ijedt meg Sakura.

  - Igen... - mondtam rekedt hangon.

  - Komolyan?!

  - Ez a Justum, mielőtt kérdeznéd.

  - Vissza kéne menni a fiúkhoz. - mondta Sakura, majd visszaindultunk a fiúkhoz.

Bólintottam, majd a lánnyal visszamentünk a fiúkhoz.

  - Ha?! - néztem egy nagyot, ugyanis Jako ott feküt kiütve, a többiekkel együtt.

  - Legyőzted őket Sasuke-kun? - csillogott Sakura szeme, majd Sasuke nyakába ugrott.

  - Szállj...már...le..rólam.. - tolta le magáról Sasuke Sakurát.

  - Vissza kéne menni Kakashi-senseihez"ttebayo. - mondta Naruto.

  - Igen. És Nagut is kéne vinni. - mondta Sasuke.

Nagyokat pislogtam, ők pedig elvittek engem ehhez a "híres" Kakashihoz.

  - Hát ha beolvasztják, és újra öntik, akkor talán helyrejön. - mondta Kakashi, miközben a szobrot nézegette.

  - Akkor valamennyire mégis megúszta. - mosolyogtam - Én meg mehetek a tanács elé...

  - Miért? - nézett rám Naruto.

  - Mert megöltem egy embert, aki a falumból volt.

  - Ha elmagyarázod, hogy miért is történt, akkor nem lesz akkora a büntetésed, vagy nem is kapsz. - magyarázta Kakashi.

  - Lehet. - legyintettem.

  - Nevetséges ez az egész! - próbálta Naruto kihúzni a kezét.

  - Fiúk. Elakartam mondani, de  nem engedtétek. - mosolyogtam - Kettő, vagy három nap múlva szétporlad.

  - Az nem lehet, nem bírom ki addig vele! - mondta Sasuke.

  - Oh.. - rezzent meg Naruto -  Megint mennem kell.

  - Már megint?! - akadt ki Sasuke.

  - De ez most trónolós lesz. - mosolygott Naruto.

  - Ugye viccelsz?! - húzta Naruto Sasukét -  Ne merészeld! - kiabált Sasuke.

Naruto elhúzta Sasukét egy bokorhoz, és leakarta tolni a saját nadrágját, de Sasuke nem engedte neki. Elmosolyodtam.

  - Szerencsés lehetsz. - néztem Sakurára - Egész jó kis csapatod van. Minden megvan. Összetartás, szeretet, becsület és a móka se maradhat ki. - mosolyogtam - Na akkor szerintem, én megyek is. Majd még találkozunk. - mosolyogtam rájuk.

A hazafele utón csak azon járt az ezsem, hogy mi lesz ezek után. Mi lesz velem.

  Miután hazaértem, már kezdett lemenni a nap. A kapuban azonban összefutottam Deidaraval. Iwagakure kapujában.

  - Nagu.. - állt előttem Deidara, kettő táskávall, ami az egyik az enyém volt. Felismertem.

  - Mi az, mész valahova az ÉN táskámmal?

  - Nagu. Jakoék hazaértek, és elmondtak mindent töviről-hegyire. A rablást is és a halált is. Hm.

  - Deidara..én.. - szeppentem meg.

  - A tanács már döntött. - nézett rám komolyan - És a Tsuchikage is döntött. Hm.

  - És..mi az ítélet..?

  - Jakoékat börtönbe záratják a csalás, és a lopás miatt. Hm.

  - És velem..?

  - Téged meg engem, azonban örökre száműztek Rejtett Szikla Faluból.

  - Mi? Téged..téged minek?! - akadtam ki.

  - Mert én is részese voltam ennek az egésznek. Én mondtam, hogy menj el.

  - De..csak ezért nem küldhetnek el!

  - De igen. Hm. Szóval itt a cuccod. Mennünk kell. Ne aggódj! - veregette meg erősen a hátam - Lesz nekünk ennél jobb helyünk is! - nevetett - Csak kövess engem.

  - Rendben. - szóltam halkan, majd követtem Deidarát.

Visszanéztem, még utoljára arra a helyre, mely évekig az otthonom volt. Ahol megöltem a legjobb barátom. És ahova soha többet nem térhetek vissza.

Így kerültünk el a Falunkból. Az Akatsukiba kerülésünk pedig 1 évvel később történt meg.