Pár hónapja, azon a napon, amikor elhagytuk az Akatsukit Obitoval
- Nem hiszem el, hogy Pein tényleg bedőlt Kisaménak - röhögött Hidan.
- Azért mert hihetetlen, hogy az "Isteni Pein" így megszívja - nevettet Deidara.
- Ne röhögjetek! - szólt rájuk Pein - Többet nem bízom meg Kisaméban.
- Pedig úgy élveztük, ahogy itt szenvedsz... - kuncogott Hidan.
- Pofádat befogod, félkegyelmű!
- Mit mondtál rám, te egoista majom?! - összedöntötték a fejüket idegesen.
- Az igazat, te göcsértes!
- Vagy te, te félkész nokedli! - mondta mérgesen Hidan.
- Hagyjátok már abba. Komolyan mint a dedóban. Hm - rázta a fejét Deidara.
- Mit mondtál, te transzvesztita?! - nézett rá idegesen Hidan.
- Mit mondtál, vallásos idióta!? - Deidara már vette elő a robbanó anyagot, de ekkor Konan lépett a folyosóra.
- Mit csináltok? - szólt emglepődve.
- Semmit... - szólt idegesen Pein.
- Nem úgy vettem észre...
- Ezek összevesztek, én meg rájuk szóltam...Hm. - rázta a fejét Deidara.
- Pff.. - fonta össze idegesen Hidan a karjait.
- Na akkor én megkeresem Tobit, és elmondom neki, hogy mi történt Peinnel - mondta Hidan majd megindult, de Konan utána szólt, így megállt.
- Tobi nincs itthon, és nem is lesz egy jó darabig.
- Mi? Hm - lepődött meg Deidara.
- És Nagu se.
- Miért hol vannak? - tette fel a kérdést Hidan.
- Nagu már régóta szeretné tudni, hogy kik az igazi szülei. Ezért megkérte Tobit, hogy menjen el vele, és segítsen neki megkeresni a szüleit. Ő meg beleegyezett - magyarázta Pein.
- Mikor volt ez? - kérdezte Hidan.
- Ma reggel állt elő Nagu az ötlettel. Gyorsan össze is pakoltak, és olyan 2 órája mentek el.
- Mi?! - mondta egyszerre Hidan és Deidara.
- Jól hallottátok. És kitudja, hogy mikor jönnek vissza, hisz sok Ország van, sokkal több Faluval. - mondta Konan.
- Mi? De nekünk miért nem szóltak?! - akadt ki Hidan.
- Minek szóltak volna? - nézett rájuk Pein.
- Jó lett volna, ha szólnak! - szólt Hidan mérgesen.
- Legalább szólhatott volna..Hm.. - szólalt meg Deidara.
- De nem szólt - ment el Pein.
- Nos? Mihez kezdetek? - nézett rájuk Konan.
A két fiú ekkor egymásra nézett, s elkomolyodott.
- Mit terveztek? - pislogott Konan.
- Mennyi az idő? - nézett Hidan Konanra.
- Dél múlt nemrég - válaszolt KOnan.
- Jó, akkor fél óra múlva bejáratnál - mondta Hidan, majd Deidarára nézett, s mind a ketten bólintottak.
- Hé fiúk! Mire készültök?! Mondjátok már meg! - emelte fel Konan a hangját.
De a fiúk nem válaszoltak, mert már elmentek a dolgukra.
Deidara elment a szobájába, sés levette a köpenyét majd az ágyra dobta. Magáhzo vett pár fontos dolgot, amit az övtartójába tett. Hidan szintén.
Ahogy letelt a fél óra, mind a ketten a bejáratnál voltak.
- Végre itt vagy. Hm - nézett Deidara Hidanra.
- Akkor biztos, hogy benne vagy? Az ilyen nem vall rád.
- Ahogy rád se. Hm. De tudod csapattárs meg minden. Nagu annyiszor a fejemhez vágta, hogy szeressem a csapattársaim meg ilyenek és lehet, hogy egy kis érzelem bent maradt belőlem ezekből a szavakból. Hm.
- Bár nem úgy nézel ki... - fogta az állát Hidan, s Deidarát nézte folyamat.
- Ha nem ment volna belém, akkor most nem lennék itt .Hm! És te sem...
- Jó igazad van.. - sóhajtott egyet.
- Akkor mehetünk? Hm.
- Persze - bólintott Hidan.
Deidara ekkor kivett egy kicsi robbanóanyagot a táskájából, mert gyorsan pakolászgatott benne.
- Deidara... - nézett rá ijedten Hidan.
- Hm? - mosolygott Deidara.
- 5 másodperced van, hogy eltedd azt az izét.. - mondta Hidan haragosan.
- Oké-oké. - majd Deidara lazán eltette a táskájába.
- Nem kéne egy kicsit biztonságosabb helyre tenned?! - kételkedett Hidan.
- Nem kéne befognod? Hm. - nézett rá semleges arccal.
- Na jó veled semmi értelme veszekedni.. - nézett faarccal Hidan Deidarára.
- Akkor? Hm.
- Akkor mi?
- Megyünk?
- Menjünk - tette rá a kilincsre Hidan a kezét, majd lenyomta, s kiléptek a házból.
Mikor a két fiú már elég messze volt a háztól, megálltak, hogy tanácskozzanak.
- Merre menjünk? - kérdezte Hidan Deidarától.
- Hát szerintem a legkönnyebb helyeken nézzük meg...Hm.
- Vagyis?
- Vagyis Rejtett Szikla Faluban. Hm - nézett előre komolyan Deidara.
- Hu, az jó pár napra van innen, szóval még nem lehetnek messze. És ha nem oda mentek? Akkor viszont teljesen elveszítjük a nyomukat.
- Addig amíg mi Iwagakuréba megyünk, addig elküldöm az egyik Agyag Madaram, hogy nézze őket meg másfele.
- Nem lenne egyszerűbb egy Idézett Állat? - kötekedett Hidan.
- De nekem nincs Idézett Állatom! Hm!
Ekkor Hidan felröhögött.
- Neked milyen Idézett Állatod is van? - nézett rá Deidara fapofával.
- Öhm..hát tudod.. - köszörülte a torkát - Semmilyen.
- Pff..akkor hallgass, és gyere! Hm.
- Te nekem ne parancsolgass!
- Te meg ne pofázzál nekem. Hm. Értetted? Csak mert nélkülem nem találsz Iwagakuréba.
- Dehogyis nem! Senkinek sincs olyan jó irányérzéke, mint nekem! - dicsekedett.
- Oh, ha így állunk, akkor vezess minket - tárta ki Deidara a karjait az út felé.
- Tudod mit? Felejtsd el amit mondtam - legyintett Hidan nevetve - Vezess inkább te - vakarta a tarkóját.
- Én is így gondoltam. Hm - nézett Hidanra, majd mind a ketten elindultak Rejtett Szikla Faluba.
A két fiú elindult az úton.
- Ott vagyunk már? - húzta magát Hidan a földön.
- Még csak 5 perce megyünk! Hm! - förmedt rá Deidara Hidanra.
- Velem te ne kiabálj! - kiabált neki vissza Hidan.
- Te meg nekem ne! - kiabált Deidara.
A két fiú mérgesen nézett egymásra, majd Deidara vett egy nagy levegőt, majd kifújta.
- Menjünk tovább. Rendben? Hm - nézett Deidara Hidanra.
- Rendben - sóhajtott Hidan, majd hirtelen megrezzent - Deidara...
- Ja..Hm.. - ekkor mind a ketten megfordultak, s egy lányt vettek észre maguk mögül.
- Öhm..Hello.. - szólalt meg a lány. A fiúk még ne tudták, hogy ő Akana. Igaz mi se, mert ilyenkor még nem találkoztunk vele.
- Ha? Te ki vagy? - mérte végig Hidan Akanát - Elég jó bőr vagy, mit ne mondjak - ekkor Deidara erősen oldalba könyökölte Hidant.
- Hagakuru Akana... - mosolygott.
- Jó, és mit akarsz? Hm - nézett rá kicsit idegesen Deidara - Nem érünk rá. Sietünk.
- Te vadbarom, kit könyökölgetsz?! - förmedt Hidan Deidarára.
- Tégedet! Ne udvarolj mindenféle jött-mentnek! Hm.
- Ne..nem is udvaroltam.. - vörösödött el Hidan.
- Ugyan, csak rád kell nézni. Hm.
- Öhm..bocsi, de befejeztétek?
- Beszóltál?! - förmedtek rá mind a ketten Akanára.
- Ne..nem.. - nyelt egyet Akana.
- Amúgy meg mit akarsz?! - nézett rá mérgesen Hidan.
- Kérdezni valamit.
- Kérdezni? Hisz nem is ismerjük egymást. Hm - fonta össze Deidara a karjait.
- Én csak keresek valakit, akit régen elveszítettem.
- És ki lenne az? Hm.
- Sasori..
Ekkor mind a ketten megrezzentek.
- Mi? - szólalt meg pár perc után Deidara - Miféle Sasori? Illetve, ki az a Sasori?
- Az már az én magánügyem...Nos? Tudjátok, hogy hol van?
- Honnan tudnánk? Most őszintén? - nézett rá Hidan.
- Hátha nem akarjátok elmondani, akkor viszlát - legyintett Akana, majd elment.
- Ennek meg mi a baja? Hm.
- Jó kérdés, hogy mit akarhatott Sasoritól. Talán vissza kéne menni, és szólni neki - javasolta Hidan.
- Most már nem mehetünk vissza. Ha már idáig eljöttünk, akkor menjünk a Faluba.
- Amúgy meg a madaraddal mi van?
- Még semmit se jelzett arról, hogy Tobiék hol lehetnek.
- Akkor lehet, hogy tényleg Rejtett Sziklában vannak?
- Lehetséges. Hm. Azért is siessünk, hogy utol érjük őket.
- Akkor viszont gyorsabbra kéne venni a tempót. Bár itt lenne Kisame.. - búslakodott Hidan - Akkor simán vizessé tenné a talajt, és mint egy Vízi csúszdán, eljutnánk a Faluba.
- Ugye tudod, hogy ez lehetetlen?
- Persze, de attól még mókás lenne - vigyorgott Hidan.
- Valóban. Hm - mosolygott halványan Deidara.
Órák elteltével.
- Istenem, hogy mennyire sötét van.. - rakta Deidara a tábortűzet.
- Még jó, hogy az eszembe jutott, hogy rakjunk tüzet - nevetett Hidan.
- Az én ötletem volt, te balfácán! Hm!
- Mi? Ez nem igaz!
- De igen, te idióta!
- Vagy te az idióta!
- Én ugyan nem. Hm - fordított neki hátat Deidara.
- Ugye tudod, hogyha egy cseppnyi is a véredből hozzám kerül, akkor simán megöllek? - nézett Deidarára komolyan.
- És ugye azt is tudod, hogy nem hagynám? Hm - nevetett fel Deidara.
- Azt kötve hiszem. Egy mozdulat, és véged! - ekkor a két fiú egymással szemben állt, s mérgesen néztek egymásra.
- Ha megölsz, akkor soha nem találsz a Faluba, talán még haza se találsz! Hm.
- Az nem olyan biztos!
Deidara leült a tűz elé, majd hátradőlt.
- Jó éjt. Hm - mondta, majd lehunyta a szemeit, és elaludt.
Hidan csak megforgatta a szemét, majd a másik irányba fordult.
Pár nap múlva, Iwagakureban
- Hu, végre itt vagyunk - esett hátra Hidan a Főbejárat előtt.
- Hé, ne kelts feltűnést ha lehet. Oké? Hm.
- Miért is? - ült fel törökülésbe.
- Azért mert Naguval mi innen kivagyunk tiltva.
- Ha?! Akkor miért idejöttünk?!
- Azért mert itt szinte mindenkit ismerünk, és szerintem azt hitte, hogy majd valaki tud neki segíteni. Hm.
- De nem fognak téged felismerni? - állt fel Hidan.
- Nem hiszem már régen elhagytuk a Falut.
Ekkor ment el a kapu előtt Kurotsuchi, s észrevette Hidanékat.
- Hé, ti mit..várj.. te nem.. - nézett Deidarára - Deidara... - lankadt le a tekintete.
- Mi? Én azt se tudom, hogy ki az a Deidara. Hm.
- Nekem te ne hazudj. Felismerlek a kinézeted miatt is.
- Bárki nézhet így ki. Hm - fordította el Deidara a fejét.
- Az lehet, de ezt a Hümmögést nem lehet nem felismerni. - vonta meg Kurotsuchi a vállát.
- Szóval felismertél Kurotsuchi. Hm - nézett rá komolyan Deidara.
- Igen Deidara. De te mit keresel itt? Nem emlékszel? Naguval együtt kiléttel tiltva a Faluból.
- De jól emlékszek, és pont Nagu miatt vagyunk itt.
- Miért mi van Naguval? - húzta fel a szemöltökét.
- Azta a paszta! - nézte Hidan Kurotsuchit.
- Menjél a nénikédhez bókolni! Ő meg ki?
- Tudod útközben szedtem össze valahol. Hm - vakarta Deidara a fejét.
- Jó. De mit akarsz itt?
- Nagu kitalálta, hogy ő megakarja keresni az igazi szüleit, ugyanis rájött, hogy Heromoék nem az igazi szülei vagy mit tudom én, nem igazán tudom a részleteket. És mivel itt nőttünk fel, gondoltam, hogy valószínűleg itt lesz.
- Hát sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Nagu nincs itt. És ha itt is lett volna, akkor elküldtem volna őt. Mert ki tudja, hogy mit kaptok azért mert visszajöttök ide. Űgyhogy Deidara. Kérlek menjetek el. Nem akarom, hogy te vagy Nagu kapjon azért, mert visszajöttök. Remélem megérted.
- Meg. Köszi az infót. Szia Kurotsuchi - intett Deidara, majd Hidannal elmentek.
- Ez így nagyon nem jó... - kezdett bele Deidara - Nem fogjuk Nagut megtalálni. Hm.
- Ezt hogy érted? Hisz ott vannak még a madaraid is.
- Valóban. De nemrég visszajöttek, és se Nagu, se Tobi nincs a közelben. Sőt, egyáltalán nem találták őket...
- Hajj...érnek egyáltalán valamit ezek a bugyuta Jutsuid? - sóhajtott Hidan.
- Te nem is csináltál semmit, szóval hallgass! Hm!
- Még mindig jobb, mint felesleges, jelentéktelen Jutsuk használata!
- Na most lett elegem! Hm! - ekkor Deidara rávetette magát Hidanra, s elkezdtek verekedni. Majd mikor már mind a ketten a saját lábukon álltak, s Hidan elővette a kaszáját, Deidara meg az Agyag Pókjait.
- Oly sok vita után... - kezdte el Hidan - ...fejezzük most be ezt az ügyet!
- Végre valami okosat is mondasz! Hm!
Pár másodperc múlva Deidara Hidan felé dobta az Agyad Pókjait, amik a levegőben fel is robbantak, s ezzel hátra lőkték Hidant. Szállt is vagy 4 métert.
Hidan a kaszájával próbálta megkarcolni Deidarát, de Deidara kivédte minden támadását. Majd Deidara egy rohadt nagy Agyad Madarat hajított Hidan felé, ami útközben felrobbant. Hidan repült megint, de ezúttal a hátára esett, s nem kelt fel. Deidara kihasználva az alkalmat, hirtelen Hidan előtt termet, s Hidan kaszájával Hidanra mutatott.
- Vesztettél..Hm.. - szólalt meg Deidara.
Hidan lassan kinyitotta a szemét, majd felhúzta a lábait, s belerúgott a kaszájába, ami felfelé fordult. Megkarcolta Deidara arcát, így hátraesett.
- Ki is vesztett igazán? - állt fel gúnyosan Hidan, s felvette a kaszáját.
- Hidan..Hm... - nézett Deidara ijedten Hidanra.
- Na mi van? Hirtelen te állsz vesztésre, és máris befosol? - nevetett, majd lenyalta Deidara vérét a kaszáról, és átváltozott. Majd megcsinálta a szertartáshoz tartozó kört, a vasrudat a szívéhez emelte - Egy mozdulat.. - mondta komolyan.
- Hidan...gondolkodj már!
- Mit kéne ezen gondolkodni?! - emelte fel a hangját - Utáljuk egymást már mióta. Itt az ideje ennek véget vetni...nem gondolod Deidara?
- Hidan gondolj..gondolj Nagura! Miként fog rád tekinteti, hogyha megtudja, hogy megöltél?
Ekkor Hidan megrezzent.
- Csak félsz tőlem.. - emelte fel a hangját.
- Nem csak nem akarok Nagunak fájdalmat okozni.
- Vagy csak félsz a haláltól, és Naguval jössz.. - Hidan elkezdett egy picit remegni.
- Nem ez az igazság. Akkor is ez lenne, ha én ölnélek meg téged. Hm. Lehet, hogy nem nagyon látszik, de Nagu szeret minket. Lehet, hogy valamelyikünket jobban mint a másikat, de szeret! Hm.
- Nem érdekel.. - rázta meg a fejét Hidan, majd elemelte a rudat, s magába akarta szúrni.
- HIDAN!!! - üvöltötte Deidara torka szakadtából.
Hidan pedig az utolsó pillanatban megállt. Épp, hogy nem szúrta magát szíven.
- Csakis csak is Nagu miatt. Nem másért. Csak ő miatta - Hidan szomorúan nézett Deidarára. Majd nyújtotta Deidarának a kezét, hogy felhúzza.
Deidara belemarkolt Hidan kezébe, majd felhúzta.
- Menjünk vissza a szervezetbe. Hm. - mosolygott Deidara - Nagu hazafog találni.
- Rendben.. - mosolygott halványan Hidan.
A fiúk visszamentek a szervezetbe. Megkapták a lecseszést emiatt. Ezek után nem kerestek. Várták, hogy hazamenjek. Haza, valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése