Az éjszaka folyamán alig aludtam, mivel újra lekellet fürdenem a sár miatt, amibe beleestem, így a víz teljesen kimosta belőlem az álmosságot. S még a gabonapehely is elfogyott, így reggelizni se nagyon tudtam. Lenne egy tippem, hogy ki ette meg.. (khm Hidan..).
- Miért nem eszem valami mást, ha ennyire éhes vagy? - vont kérdőre Konan.
- Talán te csinálnál nekem valamit? - csillantak fel a szemeim.
- Azt lesheted. Főzz magadra.
Sóhajtottam, majd a földet bámulva bekullogtam a nappaliba.
- Kössz szépen, hogy nem hagytál gabonapelyhet. - ültem le Hidan mellé a kanapéra.
- Csak, hogy tudd. Nem ettem meg az összeset, van még. - kapcsolgatta a csatornákat, miközben meredten nézte a TV-t.
- Gondolom te jól teletömted a burádat, majd eltetted, hogy én meg éhen haljak.
- Talált-süllyed. - sóhajtott.
- Ahj, Hidan ne csináld már. Ma küldetésre megyek, és muszáj előtte ennem valamit.
- Pfföf, te küldetésre? - nevetett fel hirtelen.
- Akanával megyek, és igen, de kérlek mondd már meg, hogy hol a kaja. - néztem rá kétségbeesetten.
Hidan sóhajtott, majd szó nélkül felállt, s a konyhába sétált. Én, mint egy éhes kiskutya a gazdáját, pedig követtem. Hidan a konyhában rámutatott a polcra, ahol az az isteni csemege megbújt. Egy gond volt csak. Mégpedig az, hogy konkrétan az volt a ház legnagyobb polca, amit csak Hidan, és a hozzá hasonló kolosszusok értek fel. Egy olyan pici lánynak mint én, nehézségeket okozott az elérése.
- Most ez komoly? Vedd le nekem. Most azonnal.
- Annyit kértél csak, hogy mutassam meg, hogy merre van. Azt nem mondtad, hogy vegyem is majd le neked.
Gondolhattam volna, hogy Hidan átver engemet az idióta trükkjeivel. Elkezdtem ugrál, hogy elérjem, de semmi. Plusz még székkel se érném fel, olyan kicsi vagyok. Noha, nem mintha 165 cm-mel magasnak lehetne mondani. Sehogy se értem el azt a nyamvadt polcot.
- Ahj, ne bénáskodj már. - zsörtölődött Hidan, majd a derekamnál fogva felemelt, hogy elérjem a polcot.
Nem kell mondanom, szerintem tudjátok, hogy milyen vörös letettem abban a pillanatban.
- Hé! Ne már, tegyél le! - hangoztattam.
- Csak szedd már le azt a nyamvadt kaját, és akkor leteszlek, hisztikirálynő. - sóhajtott nagyot.
Hirtelen lendülettel elkaptam a dobozt, de Hidan még mindig nem tett le.
- Eszel te rendesen? Csak mert olyan könnyű vagy, mintha anorexiás lennél. - tett le.
- Mivel nincs kaja, mert ti barbárok felzabáltok mindent, ezért sokszor nem tudok mit enni. - panaszkodtam.
Hidan csak a fejét fogta. Pár percig még csendben álltunk egymással szemben, majd hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Jézusom, Sasori és Deidara már megint veszekednek? - sóhajtottam nagyot.
- Engem nem nagyon izgat az a két balfácán. Csinálj úgy mintha itt sem lennének, és egy kis idő után hozzászoksz.
5 perc után a kiabálások még mindig nem maradtak abba. S nekem is itt lett elegem a dolgokból. Berontottam Sasoriék szobájába, és akkorát csaptam közéjük, hogy az egész szoba beleremegett.
- Elég volt most már! - néztem rájuk dühösen. A fiúk meglepetten néztek rám - Hagyjátok abba, már mióta veszekedtek, és rohadtul irritáló!
- Semmi közöd hozzá, akkor meg mit szólsz bele, heh?! Hm! - nézett rám mérgesen Deidara.
- Mindenkit idegesítetek már, mi lenne ha abbahagynátok?!
Sasori sóhajtott egyet, majd fejbe vágta Deidarát.
- Nagunak igaza van. - sóhajtott Sasori - Inkább készülődjünk, vagyis csak te, mivel te vesztettél.
- Ch! Mindig én végzem a piszkos munkát. Hm. - zsörtölődött Deidara.
- Huh? Milyen "piszkos munkát"? - néztem a fiúkra kérdően.
- Pein megbízott minket, hogy vadásszuk le az Ichibit.. - magyarázta Sasori. - És mivel Deidara vesztett a kis játékunkban, ezért ő vadássza le, míg én védem majd hátulról. - sóhajtott Sasori.
- Várj, ti ketten fogtok menni?! - akadtam ki.
- Igen, miért? Hm.
- Nem veszélyes ez egy kicsit?
- Miért lenne az? Hm. Sasori és Deidara, mindig kezeli a helyzetet. - vigyorgott a szőkeség.
- Ezt az után mondd, az első támadásotok után elbuktatok. - fontam össze a karjaimat.
- Az akkor volt, most más lesz. - szólalt meg Sasori - Hamarosan indulnunk kell, szóval készülődj Deidara. Ja, és Nagu. Pein hívatott téged nemrég.
Sóhajtottam, majd elindultam Peinhez. Biztos arról akar velem beszélni, hogy Akanával hova kell mennünk, s hogy mi lesz a küldetés.
Mikor a szoba elé értem, bekopogtam. Válaszra se méltatva benyitottam. A szobában Akana és Pein méregették egymást.
- Ne is mondd. Tuti, hogy a mostani küldetés miatt kérettél.
- Pontosan. Mint jól tudod, vagyis szerintem a fiúk már elújságolták, Deidaráék elmennek az Ichibiért.
- Igen, de hogy jövünk mi a képbe, Akanával? - néztem értetlenül rájuk.
- Sasoriék miútán megszerzik az 1 Farkút, a Bijuu-elszívó helyre fognak menni. Akanával ott kell, hogy várjátok őket, és kézbentartsátok a dolgokat, ha esetleg történne valami.
- De miért nem valaki erősebb tagok küldesz oda helyettünk? - tette fel a kérdést a leányzó, akit én nem bírok.
- A többieknek itt van dolguk. Meg amúgy is. Nem hiszem, hogy nagyon eltudnák szúrni a dolgokat. - magyarázta a vezetőnk.
- Jó, mikorra menjünk oda? - kérdeztem.
- 1 óra múlva. Tobi majd odavisz titeket.
Szó nélkül felálltam, majd a szobámba sétáltam. Ott lehuppantam az ágyra.
- Hallom te viszel el minket a Szoborhoz. - szólaltam meg.
- Igen, mivel én tudlak minél hamarabb eljuttatni titeket. De nem fogok veletek maradni, semmi értelme nem lenne. Bár te is ott leszel szóval nem hiszem, hogy minden jól fog menni. - gúnyolódott Obito.
- De vicces valaki. - dugtam ki a nyelvem rá.
- Mond csak..mit teszel ha Deidara nem tér vissza Rejtett Homok Faluból?
Megrezzentem.
- Ilyenről nem is akarok hallani. - néztem másfelé.
- Miért nem eszem valami mást, ha ennyire éhes vagy? - vont kérdőre Konan.
- Talán te csinálnál nekem valamit? - csillantak fel a szemeim.
- Azt lesheted. Főzz magadra.
Sóhajtottam, majd a földet bámulva bekullogtam a nappaliba.
- Kössz szépen, hogy nem hagytál gabonapelyhet. - ültem le Hidan mellé a kanapéra.
- Csak, hogy tudd. Nem ettem meg az összeset, van még. - kapcsolgatta a csatornákat, miközben meredten nézte a TV-t.
- Gondolom te jól teletömted a burádat, majd eltetted, hogy én meg éhen haljak.
- Talált-süllyed. - sóhajtott.
- Ahj, Hidan ne csináld már. Ma küldetésre megyek, és muszáj előtte ennem valamit.
- Pfföf, te küldetésre? - nevetett fel hirtelen.
- Akanával megyek, és igen, de kérlek mondd már meg, hogy hol a kaja. - néztem rá kétségbeesetten.
Hidan sóhajtott, majd szó nélkül felállt, s a konyhába sétált. Én, mint egy éhes kiskutya a gazdáját, pedig követtem. Hidan a konyhában rámutatott a polcra, ahol az az isteni csemege megbújt. Egy gond volt csak. Mégpedig az, hogy konkrétan az volt a ház legnagyobb polca, amit csak Hidan, és a hozzá hasonló kolosszusok értek fel. Egy olyan pici lánynak mint én, nehézségeket okozott az elérése.
- Most ez komoly? Vedd le nekem. Most azonnal.
- Annyit kértél csak, hogy mutassam meg, hogy merre van. Azt nem mondtad, hogy vegyem is majd le neked.
Gondolhattam volna, hogy Hidan átver engemet az idióta trükkjeivel. Elkezdtem ugrál, hogy elérjem, de semmi. Plusz még székkel se érném fel, olyan kicsi vagyok. Noha, nem mintha 165 cm-mel magasnak lehetne mondani. Sehogy se értem el azt a nyamvadt polcot.
- Ahj, ne bénáskodj már. - zsörtölődött Hidan, majd a derekamnál fogva felemelt, hogy elérjem a polcot.
Nem kell mondanom, szerintem tudjátok, hogy milyen vörös letettem abban a pillanatban.
- Hé! Ne már, tegyél le! - hangoztattam.
- Csak szedd már le azt a nyamvadt kaját, és akkor leteszlek, hisztikirálynő. - sóhajtott nagyot.
Hirtelen lendülettel elkaptam a dobozt, de Hidan még mindig nem tett le.
- Eszel te rendesen? Csak mert olyan könnyű vagy, mintha anorexiás lennél. - tett le.
- Mivel nincs kaja, mert ti barbárok felzabáltok mindent, ezért sokszor nem tudok mit enni. - panaszkodtam.
Hidan csak a fejét fogta. Pár percig még csendben álltunk egymással szemben, majd hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Jézusom, Sasori és Deidara már megint veszekednek? - sóhajtottam nagyot.
- Engem nem nagyon izgat az a két balfácán. Csinálj úgy mintha itt sem lennének, és egy kis idő után hozzászoksz.
5 perc után a kiabálások még mindig nem maradtak abba. S nekem is itt lett elegem a dolgokból. Berontottam Sasoriék szobájába, és akkorát csaptam közéjük, hogy az egész szoba beleremegett.
- Elég volt most már! - néztem rájuk dühösen. A fiúk meglepetten néztek rám - Hagyjátok abba, már mióta veszekedtek, és rohadtul irritáló!
- Semmi közöd hozzá, akkor meg mit szólsz bele, heh?! Hm! - nézett rám mérgesen Deidara.
- Mindenkit idegesítetek már, mi lenne ha abbahagynátok?!
Sasori sóhajtott egyet, majd fejbe vágta Deidarát.
- Nagunak igaza van. - sóhajtott Sasori - Inkább készülődjünk, vagyis csak te, mivel te vesztettél.
- Ch! Mindig én végzem a piszkos munkát. Hm. - zsörtölődött Deidara.
- Huh? Milyen "piszkos munkát"? - néztem a fiúkra kérdően.
- Pein megbízott minket, hogy vadásszuk le az Ichibit.. - magyarázta Sasori. - És mivel Deidara vesztett a kis játékunkban, ezért ő vadássza le, míg én védem majd hátulról. - sóhajtott Sasori.
- Várj, ti ketten fogtok menni?! - akadtam ki.
- Igen, miért? Hm.
- Nem veszélyes ez egy kicsit?
- Miért lenne az? Hm. Sasori és Deidara, mindig kezeli a helyzetet. - vigyorgott a szőkeség.
- Ezt az után mondd, az első támadásotok után elbuktatok. - fontam össze a karjaimat.
- Az akkor volt, most más lesz. - szólalt meg Sasori - Hamarosan indulnunk kell, szóval készülődj Deidara. Ja, és Nagu. Pein hívatott téged nemrég.
Sóhajtottam, majd elindultam Peinhez. Biztos arról akar velem beszélni, hogy Akanával hova kell mennünk, s hogy mi lesz a küldetés.
Mikor a szoba elé értem, bekopogtam. Válaszra se méltatva benyitottam. A szobában Akana és Pein méregették egymást.
- Ne is mondd. Tuti, hogy a mostani küldetés miatt kérettél.
- Pontosan. Mint jól tudod, vagyis szerintem a fiúk már elújságolták, Deidaráék elmennek az Ichibiért.
- Igen, de hogy jövünk mi a képbe, Akanával? - néztem értetlenül rájuk.
- Sasoriék miútán megszerzik az 1 Farkút, a Bijuu-elszívó helyre fognak menni. Akanával ott kell, hogy várjátok őket, és kézbentartsátok a dolgokat, ha esetleg történne valami.
- De miért nem valaki erősebb tagok küldesz oda helyettünk? - tette fel a kérdést a leányzó, akit én nem bírok.
- A többieknek itt van dolguk. Meg amúgy is. Nem hiszem, hogy nagyon eltudnák szúrni a dolgokat. - magyarázta a vezetőnk.
- Jó, mikorra menjünk oda? - kérdeztem.
- 1 óra múlva. Tobi majd odavisz titeket.
Szó nélkül felálltam, majd a szobámba sétáltam. Ott lehuppantam az ágyra.
- Hallom te viszel el minket a Szoborhoz. - szólaltam meg.
- Igen, mivel én tudlak minél hamarabb eljuttatni titeket. De nem fogok veletek maradni, semmi értelme nem lenne. Bár te is ott leszel szóval nem hiszem, hogy minden jól fog menni. - gúnyolódott Obito.
- De vicces valaki. - dugtam ki a nyelvem rá.
- Mond csak..mit teszel ha Deidara nem tér vissza Rejtett Homok Faluból?
Megrezzentem.
- Ilyenről nem is akarok hallani. - néztem másfelé.
- Hát jó, te tudod. - vonta meg a vállát - Na készülj, nemsokára indulunk. Deidaráék már elmentek.
- Mikor?
- Olyan 10 pece, asszem..nem tudom pontosan.
- Remélem, hogy tényleg épségben visszajönnek... - néztem magam elé.
Obito nem szólt semmit, de szerintem velem értett egyet. Azonban ekkor még senki se tudta, hogy valójában mi is vár ránk, főleg Akanára..
- Akana gyere, ideje mennünk. - rontottam be Akana szobájába.
- Máris? - kérdezte gyermeteg hangon.
- Miért meddig akarsz még várni? Ez egy küldetés, te tudatlan. - vágtam oda hozzá.
- Jó van na.. - hajtotta le a fejét, majd a vállára kapta a cuccát, s elmentünk Obitohoz a nappaliba.
- Készen álltok? - jött oda Kisame.
- Miért ne állnánk készen? Nem olyan nehéz küldetés ez. - szóltam.
- Mert bármikor meghalhattok. - mosolygott Kisame.
Akana ekkor megrezzent. Jézusom ez a lány...
- Mehetünk? - jött oda Obito Tobiként.
Akanával bólintottunk, majd én Obito egyik oldalára, míg Akana a másik oldalára állt. Pár percen belül már a szobornál is voltunk.
- Na itt volnánk. A dolgotok mindössze annyi lesz, hogy várjátok itt Sasoriékat, és gondoskodjatok arról, hogy semmi ne akadálya a tervet.
- Értettük. - néztem komolyan.
- És ha valami gond lenne.. - ment el mellettem Obito - Akkor hívj engem.. - suttogta, majd eltűnt.
- Akkor itt leszünk ketten pár óráig még. - mosolygott Akana.
- És te ennek örülsz?
- Igen. Tudod..én bírlak téged, hisz van közös is bennünk.
- Igen, mégis mi? Az, hogy mind a ketten lányok vagyunk, vagy mi? - flegmáztam.
- Mind a ketten odavagyunk egy fiúért, de egyikőnk, vagyis TE, jobban szenved a másiknál...
- Nem vagyok oda senkiért sem. Nem tudom, hogy honnan szedted ezt.
- Ne tagadd, kérlek. Látszik rajtad, hogy szereted Deidarát, és bármit megtennél érte, mint ahogy én Sasoriért.
Most komolyan rájött?
- Honnan veszed ezt? - néztem rá kíváncsian
- Én is lányból vagyok, mint te. Könnyű dolgom van. - mosolygott Akana.
Lehet, hogy félreismertem, hisz ő is szereti Sasorit, mint én Deidarát.
- Mind a ketten odavagyunk egy fiúért, de egyikőnk, vagyis TE, jobban szenved a másiknál...
- Nem vagyok oda senkiért sem. Nem tudom, hogy honnan szedted ezt.
- Ne tagadd, kérlek. Látszik rajtad, hogy szereted Deidarát, és bármit megtennél érte, mint ahogy én Sasoriért.
Most komolyan rájött?
- Honnan veszed ezt? - néztem rá kíváncsian
- Én is lányból vagyok, mint te. Könnyű dolgom van. - mosolygott Akana.
Lehet, hogy félreismertem, hisz ő is szereti Sasorit, mint én Deidarát.
- Meséld kérlek el nekem, hogy hogy ismerkedtetek meg, és, hogy miként kerültetek a szervezetbe. - ujjongott.
- Nem hiszem, hogy ezt pont itt kéne megbeszélni.. - ültem le.
- Van időnk,a fiúk nem hiszem, hogy mostanában fognak majd ideérni.
Nagyot óhajtottam újra.
- Mit szeretnél tudni? - pillantottam rá, mire elmosolyodott.
- Mióta ismeritek egymást? Mióta tetszik neked? Milyen kapcsolatban álltok? - halmozott el engem kérdésekkel.
- Gyerekkori barátok vagyunk, de mostanra ez a barátság elhűlt, de nagyon. Gyerekkorom óta...szar, mert Deidara legszívesebben megölne engemet ahogy nézek néha rá..
- Mi az, hogy megölne..? Nem hiszem, hogy ilyet tenne a gyerekkori barátjával..
- Most már nem vagyunk gyerekkori barátok, csak szimplán munkatársak. Deidara megutált a történtek miatt... - csuklott el a hangom.
- Miért mi történt? - pislogott Akana.
Elmeséltem Akanának töviről-hegyire azt, hogy mi történt Kimorival, velem, és Deidarával. Vagy fél óráig meséltem neki a dolgokat. Miközben meséltem, Akanának egyre jobban könnyesedett a szeme, míg égül beadta derekát, és elsírta magát.
- Hé..nem olyan vészes ez..sőt, nem is veled történt meg. - mosolyogtam halványan.
- De hát veletek történt meg, és ti a a barátaim vagytok! - nézett rám aggódva.
Megszeppenve néztem a lánykára előttem. Barátok? Mikor lettünk mi Akanával barátok? Bár elmeséltem neki, hogy mi történt..jó, de azt mindenki tudja a szervezetben, kivéve a Deidara iránt érzett érzéseimet nem...
- Mond..kinek mondtad el, hogy mit érzek Deidara iránt? - tettem fel neki a kérdést.
- Senkinek. Miért, kellett volna?
- Nem, nem! - hadonásztam a kezeimmel vörösen.
- Te tényleg szereted. - mosolygott kipirosodott szemekkel - Ennyire piros nem lehetsz ha nem szereted. Tapasztalatból mondom.
- Heh? - takartam el az arcom - Ne nézz már így rám..én..én nem vörösödök el..
- Dehogynem. - kuncogott.
- Mond csak...miből hiszed azt, hogy barátok vagyunk? - tettem fel neki a kérdést.
- Hát..tudom a titkodat, és nem mondom el senkinek. Ez már bizalom, és a barátság egy része bizalomból áll ki. - magyarázta mosolyogva.
- Ahaa.... - nyújtottam el a végét.
- De akkor mesélj már te is, hogy Sasorival, hogy is alakult ki köztetek ez az egész. - támaszkodtam meg a könyökömön.
Akana elkezdte mesélni a dolgokat. Így belegondolva Akana nem is olyan rossz ember, és nem is olyan rossz személyiség. Éppen a másfél órában szinte mindent megtudtam vele beszélni ami nyomaszt. Persze csak a család, és Deidara körében.
- De akkor ez azt jelenti, hogy te Itachi-kun rokona vagy? - esett le neki kis idő után.
- Igen. Magyarán unokatestvérek vagyunk. Ő az egyetlen rokonom aki él Sasukén kívül.. - A nagy lóf*szt..itt van még az a dinka Obito is, de őt nem mondhatom el.
Akanával még beszélgettünk pár óráig, ami szinte perceknek tűnt csak. Majd hallottuk, hogy valaki bejön a barlangba. Hát mondanunk se kell, hogy mennyire megijedtünk a hirtelen jött egyénektől.
- Huh? Naguék azok. Hm. - lépett be Deidara, majd egy hatalmasat dobott az Ichibi Jinchuurikijén, amíg az nem landolt a szobor előtt - Ti, hogy hogy itt vagytok? Hm.
- Pein ideküldött minket, hogy ne legyen se.. - ekkor észrevettem valami szokatlant. A vér is megfagyott bennem.
- Huh? Nagu? - nézett rám Akana.
- Deidara...a kezed.. - pillantottam a kezére, amiből csöpögött a vér.
- Ja, hogy ez. Az a rohadék Kazekage leszakította. Hm. - Deidarába ekkor éles fájdalom hasított melynek hatására gyorsan a kezéhez kapott fájdalmas arccal.
- Azonnal vesd le a ruháidat. - parancsoltam neki komoly arccal.
A többiek úgy néztek rám, mint valami perverzre.
- Hah?! Megbolondultál?! Hm! - nézett rám kissé ijedten, s egyben mérgesen Deidara.
- Deidara ne szórakozz! Ha nem látlak el, akkor elfertőződik, és a végén semmit se tudunk tenni! - kiabáltam vele.
Deidara káromkodott egy sort magában majd ráparancsolt Akanára és Sasorira, hogy menjenek el ameddig én ellátom. Hogy minek kellett ezt, azt nem tudom.
Miután Sasoriék távoztak a társaságunkból Deidara levedlette magáról a köpenyét, és a fölsőjét. Teste egy része be volt fáslizva. Leguggoltam elé, majd hirtelen mozdulattal egy picike tekercset, amit még Obitotól kaptam vészesetére, rántottam ki az övtáskámból. Kiterítettem magam elé a pici tekercset.
- Kai! - csináltam a kézjelet, mire a tekercs megnőtt, s hirtelen átalakult kötszerré, és fertőtlenítő szerré.
- Ne mond, hogy te ilyet is tudsz. - pislogott Deidara.
- Nem hiába voltam távol több mint 2 évet. - öntöttem a kötszerre fertőtlenítőt, majd hirtelen mozdulattal Deidara karjára tettem. Mondanom se kell, hogy az én szőke hercegem, hogy reagált erre.
- Az isten nem b*szott még ilyen szar gyógyítást. Hm! - káromkodott, mire mérges pillantást vetette, rá.
- Ne káromkodj, mert nem segítek.
- Senki se kért meg arra, hogy itt ápolónőcskét játszd. Hm.
- Viszont ha nem segítek, akkor bele is halhatsz...
Deidara, igaz pufogva, de hagyta magát.
Majdnem fél óráig tartott bekötnöm, mivel a drága kicsi Deidara úgy viselkedett mint egy kisfiú, akinek épp szurit akarnak adni.
- Na végeztetek végre a "megmentéssel"? - jöttek vissza Sasoriék - Csak mert el kéne kezdeni a Bijuu kiszívását.
- Igen, végeztünk. Hm. - pufogott kissé a szőkeség.
- Helyes. - sóhajtott Sasori majd mind a négyen a helyünkre álltunk.
Nemsokkal később a többiek is csatlakoztak hozzánk, mint árnyképek.
- Istenem, ennyi ideig tartott?! - zsörtölődött Hidan.
- Ha most nem árnykép lennél, hanem húsvér emberként lennél itt, akkorát adnék, hogy belepusztulnál! Hm! - nézett rá mérgesen Deidara.
- Elég! - parancsolt rájuk Pein - Nem azért jöttünk, hogy civakodjunk. Végre megszereztük az Ichibit. Ha most elkezdjük, akkor előbb elmehetünk.
A fiúk abbahagyták a marakodást, s nekiálltunk a Bijuu erejének a kiszívásának.
* 3 nap múlva: *
- Nyuuuu! - nyújtózkodtam - Ez még mindig ugyan olyan fárasztó. - ásítottam.
- Máskor otthon maradok. - sóhajtott Akana.
- Veled tartok. - néztem rá.
- Ideje menni. - szólalt meg Sasori.
- Na és ezzel a hullazacskóval mit kezdünk? Hm. - mutatott Deidara Gaarara.
- Visszük magunkkal, és útközben elhagyjuk valahol. Ésszerű ötlet nem? - vigyorogtam.
- Tőled nem is vártam mást. - mosolyodott el Deidara.
Mind felnevettünk, kivéve Sasorit. Mostanában elég komor a hangulata, mintha rossz előérzete lenne.
Ebben a pillanatban valaki, vagy valakik, felrobbantották a barlang bejáratát. Szállt a por, és a törmelékkel együtt mi is majdnem.
- Mi a... - szóltam, miután kissé kitisztult a látásom. Aztán megláttam, hogy kik is azok. Kissé megfagyott bennem a vér - Srácok.. - szóltam halkan.
- Ezek...a konohaiak..és..egy nénike?! - húztam fel a szemöldököm. - Hoy, ki az a nénike, és miért van itt?
- Nagu. Hallgass... - szólt remegve Akana.
- Mi az, hogy hallgassak?! Nem látod, hogy itt vannak Na... - Naruto a szavamba vágott.
- Adjátok vissza Gaarát"ttebayo! - kiabált nekünk.
Deidara Gaarára pillantott, majd elmosolyodott.
- Ez kéne? - rúgott bele Gaarába, mire Naruto gyilkos tekintett vetett rá.
- Chiyo-baa-sama... - szólalt meg Akana remegve.
- Akana-chan...tehát mégis követted Sasorit... - szólt csalódottan.
- Mi..? Akana te ismered? - néztem rá.
- Adjátok vissza Gaarát! - kiabált mérgesebben Naruto.
Deidara ekkor hirtelen mozdulattal ráült Gaara testére, mire Naruto még dühösebb lett. Őszintén megvallva élveztem a dolgot, amit Deidara művel Gaaraval.
- Akana, meg ne szólalj. - szólalt meg most Sasori, de ridegebben, mint általában.
- Na jó, mi folyik itt?! - kiabáltam e magam.
- Huh..? Nagu...? - kapott észbe Sakura.
- Sakura...Kakashi...Naruto...tisztán emlékszem arra a napra, amikor megismertelek titeket a tolvajok által. - néztem rájuk, majd folytattam - Ahhoz képest, hogy azon a napon szövetségesek lettünk, ezúttal most ellenségek vagyunk.
- Annyiszor megszöktél már a kezünkből, hogy most nem engedünk szabadon. - kapcsolta be Kakashi a Sharinganját.
- Pff....nevetséges. - hunytam le a szemeimet. Mikor újra kinyitottam, mindkét szememben a 3 tomoes Sharinganom tükröződött. Köpenyemet a földre hajítottam, így más semmi sem akadált nekem.
- Mi?! Nagu hogyan rendelkezhet mind a 3 tomoevel?! - ijedt meg Sakura, miközben végigmértem őt.
- Bizonyára beszerzett magának egy tanárt az elmúlt 3 évben... - magyarázta Kakashi.
- De nem is akármilyent. - vigyorodtam el. Úgy bizony..Obito volt a tanárom, aki nem kis energiával rendelkezik.
- Most ez viszont lényegtelen. Lekel őket győznünk, és kiszabadítani Gaarát! - magyarázta Kakashi.
- Haha..nem hiszem, hogy rajta már lehet segíteni. Hisz minden energiáját elszívtuk az Ichibivel együtt. - nevetett Deidara.
- A..Adjátok vissza Gaarát"dattebayo! - hangzott újra Narutotól.
- Az isten szerelmére, Naruto! Hallgass már el! - kiabáltam neki, majd hirtelen előtte teremtem, és gyomorszájon vágtam, aminek következtében repült vagy 10 métert egyenesen neki a barlangfalának.
- Naruto! - kiabált Sakura.
- Naruto, Sakura! Bármi történik, semmiképp se nézzetek Nagu szemébe...mert ha megtörténik..vesztettünk.. - szólt Kakashi.
- Értettük! - szóltak egyszerre, bár Naruto kissé fájdalmasan.
- Bár nem hiszem, hogy rajta lehet már segíteni. - mosolyogtam ismét.
- Chiyo-baa-sama..miért jött ide..? - szorult ökölbe Akana keze, s fejét lehajtotta.
- Akana, ki vele, mi ez az egész! Hm! - szólt rá Deidara.
Akana itt már beadta a derekát, s könnyes szemekkel emelte fel a fejét.
- Chiyo-baa-sama Sasori-kun nagymamája...
Mi..? Hát nem kell, hogy mondjam..de rohadtul lesokkolt minket.
- Mármint...ő... - mutattam az említett nénikére - Sasori nagymamája..? Mit keres ő itt?!
- Mivel én is Rejtett Homokhoz tartozom, ezért kötelességem volt eljönni. Meg már látni akartam az unokám...akiből az idő múlása alatt egy szörnyeteg lett..
- Ez nem igaz! - akadt ki Akana - Sasori még mindig az a kedves, és törődő fiú akit én megismertem! A szervezetben is so... - Akana nem tudta tovább folytatni, mert befogtam a száját.
- Elég legyen! - szóltam haragosan - Sasori...rátok bízhatjuk őket?
- Bízd csak ide ránk! - ugrott fel Deidara határozott mosollyal - Te addig vidd el innen Akana-chant, hogy ne csináljon más hülyeséget.
- Értettem! - bólintottam, majd indultam is volna gyors, de ebben a pillanatban Sakura teremt előttem, s egy óriás öklöst vágott a hasamba. Nem hazudok, kissé fáj, amit a vér is bizonyított ami a számon jött ki. Lendületből elejtettem Akanát, aki nekiesett a falnak, és látszatra elájult..de remélem ennél nagyobb baja nem lett.
- Amúgy meg miért kell neked annyira Gaara? Hm.
- Gaara ugyan olyan mint én..de ő felküzdötte magát, és Kazekage lett belőle. Ugyan akkor..a barátom is! - nézett a fiúkra Naruto határozottan.
- Oh..szóval nagyon kell a kis pajtás.. - incselkedett Deidara, majd egy agyag madarat hozott létre másodpercek alatt.
- Ha jól sejtem, akkor most magamra hagysz. - nézett rá Sasori.
- Igen. De aztán meg ne halj nekem. Hm.
- Nem szokásom. - szólt Sasori. hangján lehetett hallani, hogy elmosolyodik.
Felfigyeltem Deidaráékra. Deidara a madárra hajította Gaara testét, majd felugrott ő is. Nem hagyhatom, hogy egyedül menjen, és hülyeséget csináljon.
- Sasori, rád bízom őket, és Akanát is! - kiabáltam Sasorinak, majd az utolsó pillanatban felsikerült ugranom Deidara mögé.
- Látom te se akarsz kimaradni a mókából. - vigyorgott Deidara - De aztán ne nekem keljen megmenteni a seggedet. Hm.
- Hisz ismersz nem? Biztos megkel majd menteni. - sóhajtottam, majd magunk mögé pillantottam. Deidara terve bejött. Naruto elkezdett minket üldözni. Kakashi meg rohadtul lemaradt. Nem is hittem volna, hogy akadhat bármi probléma...Tehát így lesz...ketté oszlunk..Én és Deidara, Kakashi és Naruto ellen, míg Sasori és Akana, Sakura és Sasori nagyija ellen..
- És mond csak. Hogy akarod legyőzni őket ha esetleg elkapnak? - szóltam Deidarának kis idő múlva.
- Kakashit nagy örömmel rád bízom. A Kyuubi gyerek meg az enyém. Hm.
- Te ellentudsz állni a Sharingannak...de akkor oké..akkor játszadozzunk kicsit a konohaiakkal. - néztem rá mosolyogva, majd leugrottam, egyenesen Kakashi elé.
- Na hali.
- Sok sikert... - suttogta Deidara.
* Ezalatt Akanáéknál, Akana szemszög: *
Fájó fejjel tértem magamhoz. Nem tudtam jelenleg, hogy milyen helyzetben is vagyok. Szinte csak annyira emlékszem, hogy Chiyo-baa-samaék itt voltak..majd Nagu elakart engem vinni..onnantól minden sötét nekem. De hol..hol lehetnek most..?
- Huh?! - hirtelen megpillantottam Sasori-kunt, a cseresznyevirág hajú lányt, és Chiyo-baa-samát.
Mikor odapillantottam, kisebb sokk ért engemet..
- Sasori-kun...kérlek...kérlek hagyd abba! - üvöltöttem feléjük.
- Akana-chan... - szólalt meg Chiyo-baa-sama - Hát élsz még..bekel, hogy valljam nem akartam ezt Sasorival..de mivel az ellenség..nem tehetek mást..
- Ő..ő az unokád.. - folytak a könnyeim - Nem bánthatjátok egymást...
- Akana elég... - szólt Sasori-kun.
Mivel a cseresznyevirág hajú lány felém figyelt, Sasori-kunnak esélye volt őt megtámadni..de ilyen módon..?
Sasori-kun átszúrta a lányt a kardjával.
- Sakura! - kiáltotta el magát Chiyo-baa-sama.
Sakura kissé rogyadozott.
- Kérlek..kérlek hagyjátok abba... - szóltam reszketve.
- Nem szívesen mondom...de Sakura. Rád bízom Akanát. Ismerem az erejét..amint meggyógyítottad magad foglalkozz vele..hiába van benne a 11 Farkú...sikerülhet...
- Mit mondott?! - kapta fel a fejét Sakura - 11...Farkú...lehetetlen..de ha igaz is..miért van akkor az Akatsukiban?!
- Miattam... - szólalt meg Sasori-kun - Nem akartam, hogy velem jöjjön, mert veszélynek tenném ki, ahogy most is..de túlságosan is fontos nekem..hisz sze... - Sasori-kun nem tudta tovább mondani..mert..mert..
- Sasori...kun... - még a vér is megfagyott bennem.
Sasori-kun felhányt egy adag vért...
- Chiyo-baa-sama... - szólt halkan Sakura.
Teljes sokkot kaptam..azaz illető akit mindig is szerettem, mindig is kerestem, most egy szempillantás alatt megszűnik létezni..
* Vissza hozzám: *
Kakashit valahol elhagytam..és Deidarát is..
- Huh? E..ez..Deidara! - üvöltöttem torkom szakadtából, ugyan is Deidara épp felakarta magát robbantani.
Ekkor Akanával mind a ketten egyszerre gondoltunk ugyan arra..
"Nem..és nem..nem..én..nem akarlak elveszíteni, idióta!"
- Nem hiszem, hogy ezt pont itt kéne megbeszélni.. - ültem le.
- Van időnk,a fiúk nem hiszem, hogy mostanában fognak majd ideérni.
Nagyot óhajtottam újra.
- Mit szeretnél tudni? - pillantottam rá, mire elmosolyodott.
- Mióta ismeritek egymást? Mióta tetszik neked? Milyen kapcsolatban álltok? - halmozott el engem kérdésekkel.
- Gyerekkori barátok vagyunk, de mostanra ez a barátság elhűlt, de nagyon. Gyerekkorom óta...szar, mert Deidara legszívesebben megölne engemet ahogy nézek néha rá..
- Mi az, hogy megölne..? Nem hiszem, hogy ilyet tenne a gyerekkori barátjával..
- Most már nem vagyunk gyerekkori barátok, csak szimplán munkatársak. Deidara megutált a történtek miatt... - csuklott el a hangom.
- Miért mi történt? - pislogott Akana.
Elmeséltem Akanának töviről-hegyire azt, hogy mi történt Kimorival, velem, és Deidarával. Vagy fél óráig meséltem neki a dolgokat. Miközben meséltem, Akanának egyre jobban könnyesedett a szeme, míg égül beadta derekát, és elsírta magát.
- Hé..nem olyan vészes ez..sőt, nem is veled történt meg. - mosolyogtam halványan.
- De hát veletek történt meg, és ti a a barátaim vagytok! - nézett rám aggódva.
Megszeppenve néztem a lánykára előttem. Barátok? Mikor lettünk mi Akanával barátok? Bár elmeséltem neki, hogy mi történt..jó, de azt mindenki tudja a szervezetben, kivéve a Deidara iránt érzett érzéseimet nem...
- Mond..kinek mondtad el, hogy mit érzek Deidara iránt? - tettem fel neki a kérdést.
- Senkinek. Miért, kellett volna?
- Nem, nem! - hadonásztam a kezeimmel vörösen.
- Te tényleg szereted. - mosolygott kipirosodott szemekkel - Ennyire piros nem lehetsz ha nem szereted. Tapasztalatból mondom.
- Heh? - takartam el az arcom - Ne nézz már így rám..én..én nem vörösödök el..
- Dehogynem. - kuncogott.
- Mond csak...miből hiszed azt, hogy barátok vagyunk? - tettem fel neki a kérdést.
- Hát..tudom a titkodat, és nem mondom el senkinek. Ez már bizalom, és a barátság egy része bizalomból áll ki. - magyarázta mosolyogva.
- Ahaa.... - nyújtottam el a végét.
- De akkor mesélj már te is, hogy Sasorival, hogy is alakult ki köztetek ez az egész. - támaszkodtam meg a könyökömön.
Akana elkezdte mesélni a dolgokat. Így belegondolva Akana nem is olyan rossz ember, és nem is olyan rossz személyiség. Éppen a másfél órában szinte mindent megtudtam vele beszélni ami nyomaszt. Persze csak a család, és Deidara körében.
- De akkor ez azt jelenti, hogy te Itachi-kun rokona vagy? - esett le neki kis idő után.
- Igen. Magyarán unokatestvérek vagyunk. Ő az egyetlen rokonom aki él Sasukén kívül.. - A nagy lóf*szt..itt van még az a dinka Obito is, de őt nem mondhatom el.
Akanával még beszélgettünk pár óráig, ami szinte perceknek tűnt csak. Majd hallottuk, hogy valaki bejön a barlangba. Hát mondanunk se kell, hogy mennyire megijedtünk a hirtelen jött egyénektől.
- Huh? Naguék azok. Hm. - lépett be Deidara, majd egy hatalmasat dobott az Ichibi Jinchuurikijén, amíg az nem landolt a szobor előtt - Ti, hogy hogy itt vagytok? Hm.
- Pein ideküldött minket, hogy ne legyen se.. - ekkor észrevettem valami szokatlant. A vér is megfagyott bennem.
- Huh? Nagu? - nézett rám Akana.
- Deidara...a kezed.. - pillantottam a kezére, amiből csöpögött a vér.
- Ja, hogy ez. Az a rohadék Kazekage leszakította. Hm. - Deidarába ekkor éles fájdalom hasított melynek hatására gyorsan a kezéhez kapott fájdalmas arccal.
- Azonnal vesd le a ruháidat. - parancsoltam neki komoly arccal.
A többiek úgy néztek rám, mint valami perverzre.
- Hah?! Megbolondultál?! Hm! - nézett rám kissé ijedten, s egyben mérgesen Deidara.
- Deidara ne szórakozz! Ha nem látlak el, akkor elfertőződik, és a végén semmit se tudunk tenni! - kiabáltam vele.
Deidara káromkodott egy sort magában majd ráparancsolt Akanára és Sasorira, hogy menjenek el ameddig én ellátom. Hogy minek kellett ezt, azt nem tudom.
Miután Sasoriék távoztak a társaságunkból Deidara levedlette magáról a köpenyét, és a fölsőjét. Teste egy része be volt fáslizva. Leguggoltam elé, majd hirtelen mozdulattal egy picike tekercset, amit még Obitotól kaptam vészesetére, rántottam ki az övtáskámból. Kiterítettem magam elé a pici tekercset.
- Kai! - csináltam a kézjelet, mire a tekercs megnőtt, s hirtelen átalakult kötszerré, és fertőtlenítő szerré.
- Ne mond, hogy te ilyet is tudsz. - pislogott Deidara.
- Nem hiába voltam távol több mint 2 évet. - öntöttem a kötszerre fertőtlenítőt, majd hirtelen mozdulattal Deidara karjára tettem. Mondanom se kell, hogy az én szőke hercegem, hogy reagált erre.
- Az isten nem b*szott még ilyen szar gyógyítást. Hm! - káromkodott, mire mérges pillantást vetette, rá.
- Ne káromkodj, mert nem segítek.
- Senki se kért meg arra, hogy itt ápolónőcskét játszd. Hm.
- Viszont ha nem segítek, akkor bele is halhatsz...
Deidara, igaz pufogva, de hagyta magát.
Majdnem fél óráig tartott bekötnöm, mivel a drága kicsi Deidara úgy viselkedett mint egy kisfiú, akinek épp szurit akarnak adni.
- Na végeztetek végre a "megmentéssel"? - jöttek vissza Sasoriék - Csak mert el kéne kezdeni a Bijuu kiszívását.
- Igen, végeztünk. Hm. - pufogott kissé a szőkeség.
- Helyes. - sóhajtott Sasori majd mind a négyen a helyünkre álltunk.
Nemsokkal később a többiek is csatlakoztak hozzánk, mint árnyképek.
- Istenem, ennyi ideig tartott?! - zsörtölődött Hidan.
- Ha most nem árnykép lennél, hanem húsvér emberként lennél itt, akkorát adnék, hogy belepusztulnál! Hm! - nézett rá mérgesen Deidara.
- Elég! - parancsolt rájuk Pein - Nem azért jöttünk, hogy civakodjunk. Végre megszereztük az Ichibit. Ha most elkezdjük, akkor előbb elmehetünk.
A fiúk abbahagyták a marakodást, s nekiálltunk a Bijuu erejének a kiszívásának.
* 3 nap múlva: *
- Nyuuuu! - nyújtózkodtam - Ez még mindig ugyan olyan fárasztó. - ásítottam.
- Máskor otthon maradok. - sóhajtott Akana.
- Veled tartok. - néztem rá.
- Ideje menni. - szólalt meg Sasori.
- Na és ezzel a hullazacskóval mit kezdünk? Hm. - mutatott Deidara Gaarara.
- Visszük magunkkal, és útközben elhagyjuk valahol. Ésszerű ötlet nem? - vigyorogtam.
- Tőled nem is vártam mást. - mosolyodott el Deidara.
Mind felnevettünk, kivéve Sasorit. Mostanában elég komor a hangulata, mintha rossz előérzete lenne.
Ebben a pillanatban valaki, vagy valakik, felrobbantották a barlang bejáratát. Szállt a por, és a törmelékkel együtt mi is majdnem.
- Mi a... - szóltam, miután kissé kitisztult a látásom. Aztán megláttam, hogy kik is azok. Kissé megfagyott bennem a vér - Srácok.. - szóltam halkan.
- Ezek...a konohaiak..és..egy nénike?! - húztam fel a szemöldököm. - Hoy, ki az a nénike, és miért van itt?
- Nagu. Hallgass... - szólt remegve Akana.
- Mi az, hogy hallgassak?! Nem látod, hogy itt vannak Na... - Naruto a szavamba vágott.
- Adjátok vissza Gaarát"ttebayo! - kiabált nekünk.
Deidara Gaarára pillantott, majd elmosolyodott.
- Ez kéne? - rúgott bele Gaarába, mire Naruto gyilkos tekintett vetett rá.
- Chiyo-baa-sama... - szólalt meg Akana remegve.
- Akana-chan...tehát mégis követted Sasorit... - szólt csalódottan.
- Mi..? Akana te ismered? - néztem rá.
- Adjátok vissza Gaarát! - kiabált mérgesebben Naruto.
Deidara ekkor hirtelen mozdulattal ráült Gaara testére, mire Naruto még dühösebb lett. Őszintén megvallva élveztem a dolgot, amit Deidara művel Gaaraval.
- Akana, meg ne szólalj. - szólalt meg most Sasori, de ridegebben, mint általában.
- Na jó, mi folyik itt?! - kiabáltam e magam.
- Huh..? Nagu...? - kapott észbe Sakura.
- Sakura...Kakashi...Naruto...tisztán emlékszem arra a napra, amikor megismertelek titeket a tolvajok által. - néztem rájuk, majd folytattam - Ahhoz képest, hogy azon a napon szövetségesek lettünk, ezúttal most ellenségek vagyunk.
- Annyiszor megszöktél már a kezünkből, hogy most nem engedünk szabadon. - kapcsolta be Kakashi a Sharinganját.
- Pff....nevetséges. - hunytam le a szemeimet. Mikor újra kinyitottam, mindkét szememben a 3 tomoes Sharinganom tükröződött. Köpenyemet a földre hajítottam, így más semmi sem akadált nekem.
- Mi?! Nagu hogyan rendelkezhet mind a 3 tomoevel?! - ijedt meg Sakura, miközben végigmértem őt.
- Bizonyára beszerzett magának egy tanárt az elmúlt 3 évben... - magyarázta Kakashi.
- De nem is akármilyent. - vigyorodtam el. Úgy bizony..Obito volt a tanárom, aki nem kis energiával rendelkezik.
- Most ez viszont lényegtelen. Lekel őket győznünk, és kiszabadítani Gaarát! - magyarázta Kakashi.
- Haha..nem hiszem, hogy rajta már lehet segíteni. Hisz minden energiáját elszívtuk az Ichibivel együtt. - nevetett Deidara.
- A..Adjátok vissza Gaarát"dattebayo! - hangzott újra Narutotól.
- Az isten szerelmére, Naruto! Hallgass már el! - kiabáltam neki, majd hirtelen előtte teremtem, és gyomorszájon vágtam, aminek következtében repült vagy 10 métert egyenesen neki a barlangfalának.
- Naruto! - kiabált Sakura.
- Naruto, Sakura! Bármi történik, semmiképp se nézzetek Nagu szemébe...mert ha megtörténik..vesztettünk.. - szólt Kakashi.
- Értettük! - szóltak egyszerre, bár Naruto kissé fájdalmasan.
- Bár nem hiszem, hogy rajta lehet már segíteni. - mosolyogtam ismét.
- Chiyo-baa-sama..miért jött ide..? - szorult ökölbe Akana keze, s fejét lehajtotta.
- Akana, ki vele, mi ez az egész! Hm! - szólt rá Deidara.
Akana itt már beadta a derekát, s könnyes szemekkel emelte fel a fejét.
- Chiyo-baa-sama Sasori-kun nagymamája...
Mi..? Hát nem kell, hogy mondjam..de rohadtul lesokkolt minket.
- Mármint...ő... - mutattam az említett nénikére - Sasori nagymamája..? Mit keres ő itt?!
- Mivel én is Rejtett Homokhoz tartozom, ezért kötelességem volt eljönni. Meg már látni akartam az unokám...akiből az idő múlása alatt egy szörnyeteg lett..
- Ez nem igaz! - akadt ki Akana - Sasori még mindig az a kedves, és törődő fiú akit én megismertem! A szervezetben is so... - Akana nem tudta tovább folytatni, mert befogtam a száját.
- Elég legyen! - szóltam haragosan - Sasori...rátok bízhatjuk őket?
- Bízd csak ide ránk! - ugrott fel Deidara határozott mosollyal - Te addig vidd el innen Akana-chant, hogy ne csináljon más hülyeséget.
- Értettem! - bólintottam, majd indultam is volna gyors, de ebben a pillanatban Sakura teremt előttem, s egy óriás öklöst vágott a hasamba. Nem hazudok, kissé fáj, amit a vér is bizonyított ami a számon jött ki. Lendületből elejtettem Akanát, aki nekiesett a falnak, és látszatra elájult..de remélem ennél nagyobb baja nem lett.
- Amúgy meg miért kell neked annyira Gaara? Hm.
- Gaara ugyan olyan mint én..de ő felküzdötte magát, és Kazekage lett belőle. Ugyan akkor..a barátom is! - nézett a fiúkra Naruto határozottan.
- Oh..szóval nagyon kell a kis pajtás.. - incselkedett Deidara, majd egy agyag madarat hozott létre másodpercek alatt.
- Ha jól sejtem, akkor most magamra hagysz. - nézett rá Sasori.
- Igen. De aztán meg ne halj nekem. Hm.
- Nem szokásom. - szólt Sasori. hangján lehetett hallani, hogy elmosolyodik.
Felfigyeltem Deidaráékra. Deidara a madárra hajította Gaara testét, majd felugrott ő is. Nem hagyhatom, hogy egyedül menjen, és hülyeséget csináljon.
- Sasori, rád bízom őket, és Akanát is! - kiabáltam Sasorinak, majd az utolsó pillanatban felsikerült ugranom Deidara mögé.
- Látom te se akarsz kimaradni a mókából. - vigyorgott Deidara - De aztán ne nekem keljen megmenteni a seggedet. Hm.
- Hisz ismersz nem? Biztos megkel majd menteni. - sóhajtottam, majd magunk mögé pillantottam. Deidara terve bejött. Naruto elkezdett minket üldözni. Kakashi meg rohadtul lemaradt. Nem is hittem volna, hogy akadhat bármi probléma...Tehát így lesz...ketté oszlunk..Én és Deidara, Kakashi és Naruto ellen, míg Sasori és Akana, Sakura és Sasori nagyija ellen..
- És mond csak. Hogy akarod legyőzni őket ha esetleg elkapnak? - szóltam Deidarának kis idő múlva.
- Kakashit nagy örömmel rád bízom. A Kyuubi gyerek meg az enyém. Hm.
- Te ellentudsz állni a Sharingannak...de akkor oké..akkor játszadozzunk kicsit a konohaiakkal. - néztem rá mosolyogva, majd leugrottam, egyenesen Kakashi elé.
- Na hali.
- Sok sikert... - suttogta Deidara.
(Ezt a zenét ajánlom, innentől: :) )
https://www.youtube.com/watch?v=M9ApLU1-3EA
* Ezalatt Akanáéknál, Akana szemszög: *
Fájó fejjel tértem magamhoz. Nem tudtam jelenleg, hogy milyen helyzetben is vagyok. Szinte csak annyira emlékszem, hogy Chiyo-baa-samaék itt voltak..majd Nagu elakart engem vinni..onnantól minden sötét nekem. De hol..hol lehetnek most..?
- Huh?! - hirtelen megpillantottam Sasori-kunt, a cseresznyevirág hajú lányt, és Chiyo-baa-samát.
Mikor odapillantottam, kisebb sokk ért engemet..
- Akana-chan... - szólalt meg Chiyo-baa-sama - Hát élsz még..bekel, hogy valljam nem akartam ezt Sasorival..de mivel az ellenség..nem tehetek mást..
- Ő..ő az unokád.. - folytak a könnyeim - Nem bánthatjátok egymást...
- Akana elég... - szólt Sasori-kun.
Mivel a cseresznyevirág hajú lány felém figyelt, Sasori-kunnak esélye volt őt megtámadni..de ilyen módon..?
Sasori-kun átszúrta a lányt a kardjával.
- Sakura! - kiáltotta el magát Chiyo-baa-sama.
Sakura kissé rogyadozott.
- Kérlek..kérlek hagyjátok abba... - szóltam reszketve.
- Nem szívesen mondom...de Sakura. Rád bízom Akanát. Ismerem az erejét..amint meggyógyítottad magad foglalkozz vele..hiába van benne a 11 Farkú...sikerülhet...
- Mit mondott?! - kapta fel a fejét Sakura - 11...Farkú...lehetetlen..de ha igaz is..miért van akkor az Akatsukiban?!
- Miattam... - szólalt meg Sasori-kun - Nem akartam, hogy velem jöjjön, mert veszélynek tenném ki, ahogy most is..de túlságosan is fontos nekem..hisz sze... - Sasori-kun nem tudta tovább mondani..mert..mert..
- Sasori...kun... - még a vér is megfagyott bennem.
Sasori-kun felhányt egy adag vért...
- Chiyo-baa-sama... - szólt halkan Sakura.
Teljes sokkot kaptam..azaz illető akit mindig is szerettem, mindig is kerestem, most egy szempillantás alatt megszűnik létezni..
* Vissza hozzám: *
Kakashit valahol elhagytam..és Deidarát is..
- Huh? E..ez..Deidara! - üvöltöttem torkom szakadtából, ugyan is Deidara épp felakarta magát robbantani.
Ekkor Akanával mind a ketten egyszerre gondoltunk ugyan arra..
"Nem..és nem..nem..én..nem akarlak elveszíteni, idióta!"
"Nem..és nem..nem..én..nem akarlak elveszíteni, Sasori-kun!"
* Vissza Akanához...:*
Míg én teljes sokkban voltam, addig Sasori-kun megosztott pár dolgot Sakuráékkal..de amint a nevemet hallottam, felfigyeltem, miközben könnyeimmel küszködtem.
- És te..Akana-chan.. - szólt halkabban - Sajnálom, hogy itt..kell..hagy..nalak..tudom, hogy mennyi mindenen..keresztül..mentél..mi..attam..sajnálom..és örülök..annak az..időnek..amit ve..led..tölthettem..
Ahogy Sasori-kun szájából jöttek a szavak, az én szememből úgy hullottak a könnyek is. A végén már nem bírtam..összerogytam...
- Vigyázz..magadra..Akana...szeretlek... - szólt mosolyogva, amint kimondta utolsó szavait, mielőtt végleg eltűnt volna a világból.
- Sasori.. - csúszott ki fájdalmasan a számon, semmi -kun nélkül...
Sasori előttem halt meg, a szemem láttára. Olyan összetörtnek, mint abban a pillanatban, még sosem éreztem magam. Meghalt az az illető akit a világon a legjobban szerettem...ezennel vége..a számomra tökélestesnek hitt világ..nincs többé..
* Vissza Akanához...:*
Míg én teljes sokkban voltam, addig Sasori-kun megosztott pár dolgot Sakuráékkal..de amint a nevemet hallottam, felfigyeltem, miközben könnyeimmel küszködtem.
- És te..Akana-chan.. - szólt halkabban - Sajnálom, hogy itt..kell..hagy..nalak..tudom, hogy mennyi mindenen..keresztül..mentél..mi..attam..sajnálom..és örülök..annak az..időnek..amit ve..led..tölthettem..
Ahogy Sasori-kun szájából jöttek a szavak, az én szememből úgy hullottak a könnyek is. A végén már nem bírtam..összerogytam...
- Vigyázz..magadra..Akana...szeretlek... - szólt mosolyogva, amint kimondta utolsó szavait, mielőtt végleg eltűnt volna a világból.
- Sasori.. - csúszott ki fájdalmasan a számon, semmi -kun nélkül...
Sasori előttem halt meg, a szemem láttára. Olyan összetörtnek, mint abban a pillanatban, még sosem éreztem magam. Meghalt az az illető akit a világon a legjobban szerettem...ezennel vége..a számomra tökélestesnek hitt világ..nincs többé..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése