- Hidan! - rontottam be hozzájuk. Hidan bent volt, Kakuzu nem - Mondtam, hogy gyere át ha lepakoltál, mivel elkel látnom téged.
- Miért..?
- Huh? Most meg mi van? - néztem rá értetlenül.
- Mondd...miért törődsz velem ennyire? Miért akarod, hogy meggyógyuljak, miközben halhatatlan vagyok? - állt elém, jóval magasabb volt nálam.
- Mert én ilyen vagyok..nem szeretem ha a számomra fontos emberek szenvednek.. - suttogtam, bár rájöttem, hogy a végét mégse kellett volna mondanom.
- Mi..mit mondtál az előbb? - kérdezte rekedtes hangon.
- Se..semmi különöset. - szóltam zavartan, majd a mellkasánál elkezdem tolni az ágyra, míg le nem ültettem.
Megszeppenve ült le. A levegő kissé kínossá vált közöttünk, de nem tudtam mit tenni ellene. Hidan fontos volt nekem, de nem úgy mint Deidara...fontos..de máshogy fontos mint Deidara.
Hirtelen mozdulattal lekaptam az előttem ülő fiúról a pólóját, s megláttam a kötéseket, melyek még mindig rajta díszelegtek.
- Mondtam, hogy cseréld le. - leguggoltam, majd elkezdtem leszedni a véres kötést róla.
Mikor leszedtem másikat akartam tenni rá, s ehhez felkellet állnom.
- Emeld fel a kezed, kérlek. - néztem rá.
Hidan engedelmesen felemelte, majd én óvatosan áttekertem a testén, azonban akárhányszor a bőrünk összeért, ő megrezzent.
- Hideg a kezem, hogy megrezzensz minden érintésemtől? - kérdeztem mélabúsan.
- Nem. - szólt idegen. Még a hideg is kirázott engem.
- Mondd... - ültem le mellé - Valamit tettem ellened? Vagy esetleg haragszol rám?
- Nem. - hunyta le a szemét - Csupán fontos vagyok neked...de tudom, hogy mégse úgy mint Deidara... - nyitotta ki a szemét, s aggódóan nézett rám.
- Huh? - bámultam őt meredten.
- Komolyan Nagu, csak rád kell nézni, mert rád van írva, hogy Deidararánál fontosabb személy nincs neked. - nézett a szemembe.
Sötét volt a szobában, mégis láttam gyönyörű bíbor lila szemeit. Ne..nemár, hogy még ő is tudja ezt..De ez nekem esik szarul...mert ahogy látom Hidannak én fontos vagyok..Várjunk...mi..? Tu..tudom már..nem..ez nem lehet..
- Mondd...mondd, hogy én nem vagyok neked olyan fontos, mint nekem Deidara...
Hidan nem reagált semmit. Csak ültünk egymással szemben percekig. Majd ő cselekedett. Hirtelen mozdulattal maga alá tepert. Elkezdett inogni számomra a világ, Hidannal együtt. Tisztára abban a világban éreztem magam, ahova Obito vitt, amikor veszekedtünk. Az ottani énemet erőszakolta meg Hidan. Azonban én nem vagyok olyan mint az ottani Nagu! Nem hagyom magam, bármi is van!
Így is lett. Sikeresen tökön küldtem Hidant, aki reakcióképpen felnyögött.
- Most komolyan... - hangzott ideges hangja, majd még jobban szorított az ágyhoz - Sose ártottam neked, ha igen is, akkor nem szándékosan, de te folyton bántasz engem...akár tettekkel, akár szavakkal..és mind ezt önszántadból. Sose bántam veled úgy mint Deidara..akkor miért...miért pont az a szerencsétlen?! - kiabált velem. Az egész teste remegett a dühtől.
Nem akartam neki semmit se mondani, mert tudtam, hogyha olyat mondok attól csak még idegesebb lesz, s a végén nekem jön. Vagy ami még rosszabb...Deidarának.
- Válaszolj már! Miért jó ez neked, heh?! Egész életedben bántott téged! Semmirekellőnek, haszontalannak nevezett! Megakart ölni! Utált téged! - kiabált velem továbbra is - És mégis ő..
Elkezdtek folyni a könnyeim. Hidan ismét megbántott engem nagyon. El se tudja képzelni, hogy Deidarához milyen emlékeim fűznem, amiért szeretem őt.
- E...elég.. - suttogtam. A könnyeimtől alig láttam - Igaz, hogy megbántott...de mindig ott volt nekem..mindig..
- Akkor enged...engedd, hogy én is ott lehessek neked.. - suttogta, mire nedvességet éreztem az arcomon, majd kitisztult a látásom is. Nem akartam így látni Hidant..
A felettem levő fiú, vészesen közeledett az arcomhoz, ám ekkor rontott be valaki, aminek hála Hidan hirtelen leugrott rólam, én meg lendületből felálltam, s kirohantam a szobából.
- Huh? Ezt meg mi lelte? - nézett hülyén Kisame Hidanra - Na mindegy. Gyere a nappaliba, nagy bejelenteni valóm van. - majd megragadta Hidant, s kirángatta a nappaliba.
Rohantam egészen a nappaliig, majd ott hirtelen nekifutottam Peinnek.
- Ne futkoss a házban. - tolt el magától.
Nem válaszoltam, csak lehuppantam a kanapéra Zetsu mellé.
- Figyelem skacok! - jött körünkbe Kisame, aki konkrétan beb*szta Hidant a nappaliba.
Elakartam menni, de ne tudtam, mivel Kisame nem engedett.
- Itt maradsz. - vetett rám gyilkos pillantást.
- J..Jó.. - ültem vissza ijedten.
- Nos... - állt Kisame a szoba közepére - Mint tudjátok, ma van a becses és nagyszerű szülinapom! - dicsekedett - Amit egy partyval fogunk megünnepelni, és mindenki benne lesz és überkirály lesz az egész! - éjjenezett.
- És aki nem akar részt venni? - nézett lehangoltan Itachi.
- Az is részt vesz! - kapta el Deidara és Kisame Itachi karját, majd elhurcolták.
- Végre egy kis móka! - ugrottam fel, majd elkezdődött a party.
Nem tagadom, sokat ittunk. Nagyon sokat. S esetleg kevertünk is a piába valamit..De az csakis Kisame volt! Na jó, talán is és. De hát egyszer buli volt, azt élvezzük is nem? Bár lehet, hogy kissé túlzásba vittük a dolgokat.
Reggel mikor felébredtem, még nem nyitottam ki a szemem. Valami nagyon puha, és melegen ébredtem s kissé fáztam is. Kinyitottam álmosan a szemeimet, majd szembetaláltam magam Obitoval. Helyesbítek. Obiton feküdtem ezerrel, s mind a kettőnkön csak fehérnemű volt. Ordítottam egy hatalmasat, mire Obito felébredt. Abbahagytam az ordítást, majd egyszerre mind a ketten elkezdtünk ordítani, mint a fába szorult féreg. Hát emberek én akkorát, mint abban a pillanatban sose ugrottam, s közben nyomorszájon rúgtam Obitot, s a földre érkeztem.
- Mi az istent csinálsz alattam?! - kiabáltam vele ijedten.
- Ezt én is kérdezhetném! - nézett rám dühösen.
- Huh..? Mi...mi az isten történt itt..? - néztem körbe, ugyanis a ház olyan volt mintha egy bomba robbant volna.
- Ne..nem tudom... - húzta fel zavartan a maszkját, a s ruháit.
- Hé...nekem hol vannak a ruháim?! - néztem körbe ijedten, majd kirohantam a fürdőből.
Igen. Obitoval a kádban aludtunk.
- Mi az isten... - értem a konyhába.
Itachi fel volt lógatva a plafonra, míg Hidan és Pein ruha nélkül, összefonódva aludtak Zetsun, akiből...dohány lett..? Az asztalra pillantva Deidarát fedeztem fel, aki bohócsapkában és kócosan tartott egy üveg piát, és épp, hogy élt. Nagato az asztalnál ült, s olyan dagadt volt mint egy disznó..de kajak.
Itachi ebben a pillanatban leesett, s Peinék ébredezni kezdtek.
- Szép jó reggelt, Konan. - mosolygott csukott szemmel Pein.
- Szép jó reggelt, Mr. Szeretnivaló! - motyogott mosolyogva Hidan.
Pár másodperc fáziskésés után rájöttek, hogy mi a szitu, majd olyat ugrottak, mint egy betépett hegyi kecske.
Hidan konkrétan lekaparta a falat, annyira begőzölt, Pein meg azt se tudta, hogy mi van.
- Hidan, nem vágod, hogy mi az isten történt tegnap este? Hm. - ment oda Hidanhoz Deidara.
- Hagyá' má' nyugodtan pánikba esni! - akadt ki Hidan.
- Én csak érdeklődőm, hogy például Nagato mitől lett ilyen dagadt disznó, vagy hogy miért aludtatok Peinel egy hatalmas jointon, vagy, hogy például Nagu miért futkos alsóban. Hm.
- Te perverz, hol vannak a ruháim?! - kiabáltam velük.
- Mint látod ennél nagyobb gondunk is van, mivel nem emlékszünk a tegnap estére! Hm!
- Jó, de akkor is! - szóltam neki vissza.
- De most komolyan, srácok. Mi az isten történt este? Hm.
- Hát itt meg meg a Duna folyik? - jött be Ki..same... - Jé, mekkora spangli! - nézett Zetsura.
- Kisame? - esett le az állam - Te vagy az?!
- Persze, hogy persze. - szippantott Zetsuba.
- De a bőrszíned. Hm. - kételkedett Deidara.
Ebben a pillanatban Zetsu konkrétan kiugrott Kisame kezéből, majd Kisame kicsavarta Zetsut a takaróból.
- Átb*sztak ez bóvli! - morgolódott Kisame.
- Ne szopassá, hogy Zetsutól téptünk be este annyira, hogy nem emlékszünk semmire. - mordult fel Hidan.
Ekkor ugrott fel hirtelen Itachi, mire mi hirtelen ráfigyeltünk. Én még mindig fehérneműbe voltam, de kérdem én mi a f*szomért nem öltöztem fel?!
- Ó, ez csak Itachi. Ahogy nézem, ő is elég fos állapotban van. - szólt Hidan.
- Itachi, ha jön a róka akkor szólj ám. Hm. - borzongott meg Hidan.
- Szerintem ez abszolút nincs képben. - fintorogtam.
De tényleg. Itachi olyan volt mint aki most kelt fel, s azt se tudja melyik évszázadban van.
- Szerintem eléggé betépett. Hm.
- Úgy hallottam, hogy a szopás süketít. - szólt komolyan Hidan.
- Ne szívass. - nézett rá Kisame
Itachi hirtelen ijedten kapott a füléhez, majd elkiabálta magát:
- Nincs fülem!
Mi ügyet se vetve rá elkezdtünk ismét beszélgetni, hogy mi a pokalipszis is történt éjjel. Majd a gondolkodásunkat, ami egyenlő egy szúnyogéval, megzavarta valaki, vagyis valakik.
- Hé fütykösök, nem vágjátok, hogy ki ez a tag? - jött be egy eléggé ismerős emberke.
- Mi f*sz. Az este folyamán befogadtunk két chippendale fiút? - mentem hozzájuk közelebb.
- Legalább nekem jobb seggem van mint neked, Nagu-baba. - szólt a zöld hajú.
- B*szod ez Leonidas, és Elton. - ijedtem meg, majd végig néztem magamon, s elvörösödtem.
- Máskor inkább húzz fel valamit, és úgy oktass minket. - sóhajtott.
- Tényleg ti vagytok? De hogy? Hm. - vigyorgott Deidara.
- Passz, így láttuk meg a napfényt. De valaki köhögje már ki, hogy ki ez a pancser, b*zdmeg! - káromkodott Leonidas.
- Talán le kéne venni a zacskód, istenem. - csaptam a homlokomra.
A nagy észlények levették a zacskót a fejéről, majd rendesen kib*szták az ajtón.
- Amúgy cica, ideje lenne felhúznod valamit! - köhintett Leo'.
Ismét elvörösödtem, majd rohantam a szobámba, s felkaptam a szokásos ruháimat. Még szerencse, hogy itt voltak, de még az én szobám is a feje-tetején állt.
- Mi a fene történt az előző este? Csak annyira emlékszek, hogy Kisame szülinapját akartuk megünnepelni...és ennyi..de, hogy az után mi történt..és hol vannak a többi? - léptem ki a szobámból, majd észrevettem Obitot, s maszkját. Visszafogtam a röhögést, ugyanis elég viccesen össze volt firkálva az.
- Ha nevetni mersz, meghalsz! - szólt mérgesen.
- Bo..bocs, de ezzel a pofával nehéz lesz! - röhögtem el magam.
- Ne nevess, hanem inkább mondd meg, hogy mi történt itt az este! - kapta le magáról a maszkot.
- Én sem tudom...pedig jó lenne. Sőt. Kakuzut, és Konant egyáltalán nem láttam még..
- Megyek megnézem, hogy mi van, te addig próbáld meg lemosni azt a maszkodról. - szóltam, majd otthagytam Obitot, s a nappaliba mentem, ahol Hidanék voltak.
- Nem tudjátok, hogy merre lehet Kakuzu és Konan? - kérdeztem egyből.
- Konan fürdik. Hidan állítása szerint Kakuzu meg börtönben van. - magyarázta Pein.
- Mi a...börtönbe? Hogy került oda? És egyáltalán honnan tudja, hogy ott van?
- Passzolom. Valami nagyon erős érzésem van, hogy ott van. - vonta meg a vállát Hidan.
- Jó. Akkor mi legyen Pein? - vetettem halvány pillantást Peinre.
- Mi lenne? Elmegyünk érte. - sóhajtott - Szedd össze többieket, és majd utána megyünk.
Összeszedtem a többieket, majd elindultunk, hogy Kakuzut megtaláljuk.
- Hogy is van? Balról-jobbra, vagy jobbról-balra? - kérdezte Hidan, majd pár pillanatnyi hatásszünet után megszólalt - Megállítani a macskát! - kiabálta.
Deidara, és Kisame ráugrottak, azonban kiszabadult a kezeik közül. Majd Hidan kapta el, de ő meg annyira idióta volt, hogy el is engedte, mert annyira megsajnálta. Komolyan...édes istenem, és mi vagyunk a Világra törő Akatsuki?
- Hidan, legyen már benned emberiség! - kiabáltam vele majd belerúgtam a macskába, aminek következtében elszállt jó messzire - Hupsz..lehet, hogy túlzásba vittem..
- Nagu, te idióta! Láttam a szemeiben, hogy tudja hol van Kakuzu! - kényeskedett, miközben műsírást tettetett.
- Ez egy macska. - közöltem vele a tényeket.
Várjunk csak..ami tegnap este volt..Hidannal..meg velem...az..tényleg megtörtént, vagy csak álmodtam..? Remélem csak álom volt, vagy valami ahhoz hasonló.
- Na mindegy, akkor menjünk a macska után, hogy jól van-e. Lehet hasznos lesz még számunkra. - indult el Pein.
- Hé, és mi lesz Kakuzuval?! - mérgelődött Hidan.
- Ugyan már, Kakuzu nem mai gyerek, megtudja magát védeni. - intett Pein.
- Blebleblehöh! - dünnyögött Hidan, majd elindult Kakuzuért.
- Akkora egy bolond. Tuti, hogy eltéved. - sóhajtottam.
- Amúgy Nagu. Te emlékszel, hogy mi történt este? Hm. - jött mellém Deidara.
- Ha emlékeznék elmondanám. De annyira emlékszek, hogy Hidan, Tobi, én és Pein medencés partit akartunk csinálni..és asszem ezért is voltunk alsóba. De ez se biztos. - magyaráztam, majd hirtelen mozdulattal elkaptam Itachit, és húzni kezdtem - De, hogy ennek a dinkának a füleivel mi lett, azt nem tudom. Inkább kitagadom a családból, hisz úgy se hallja. De ami az elgondo... - nem tudtam befejezni, mert nekimentem valaminek.
- Mi a.. - ámult el Elton.
Elengedtem Itachi, mire felállt.
- Mi a fene lehet ez? Talán itt van Kakuzu. - tippelgettem.
- Akkor kopogj be Itachi. - tanácsolta Pein.
Itachi csak állt mint a f*sz a la...illetve mint a kereszt. Azonban nem kellett Itachinak kopogni, hisz az ajtó magától kinyílott.
- Itachi, nem akarsz megindulni? Hm. - nézett Deidara Itachira. Itachi csak állt, és nézelődött.
- Hahó, Itachi! Hm.
- Rúgd már bokán! - idegeskedett Leo'.
Deidara lendületből megrúgta Itachit. Azonban egy egészen más helyet talált el.
- A tököm..! - rogyott össze.
- Pedig a bokáját céloztam. Hm.
- Istenem..! - kaptam konkrétan agybajt.
Elindultunk be, azonban mikor egy kis térségbe értünk, csak akkor vettük észre, hogy az ajtó, vagyis inkább fal, ami mögöttünk van becsukódik.
- Végre idetaláltatok, drágáim! - szólt egy köpenyes alak, aki valami trónos szarságban ült.
- Shinra Tensei! - emelte fel a kezét Pein, azonban az nem hatott az ismeretlenre.
Hirtelen mind a dobozok mögé ugrottunk.
- M..milyen lény ez? - remegtem.
- Nem tudom, de full olyan mint egy Jedi. Hm.
- Lehet, hogy Yoda bratyója. - folytatta a hülyeséget Elton.
- Bennetek még tuti maradt Zetsu hatásából. - csaptam a homlokomra.
Ebben a pillanatban kiabálásnak lettünk fültanúi, majd a 3 megmaradt fiú termed a társaságunkban.
- Meghoztam Kakuzut! - pattant fel Hidan és Kakuzu mögöttünk.
- Hy, Kakuzu. Hm!
- Hát végre itt vagy te is... - szólalt meg a köpenyes.
- Ez most...kihez beszél? - lepődött meg Hidan.
- Már vártalak...Itachi!
- Itachi?! - szűrődött ki a fogaim között.
- Látom, még mindig nincsenek meg a füleid. A zsebedben körülnéztél már? - vigyorgott az illető.
Itachi gyorsan a zsebébe nyúlt, majd előkapta a füleit.
- Mi a..tuti álmodok. - szeppentem meg.
- Na jó, ki a halál vagy te?! - akadt ki Pein.
- Azt úgy se fogjátok megtudni, de annyit elárulok, hogy mindent tudok a tegnap estéről hisz...engem is belerángattatok! - kiáltott, majd eltűnt hirtelen.
Mikor meglebbentette a köpenyét, láttam a haja színét..rózsaszín volt..ismerős rózsaszín...és lány volt..tuti..
- Na erről ennyit, hogy megtudjuk, hogy mi volt tegnap este. - sóhajtottam - Amúgy azt még mindig nem értem, hogy Kisaménak mitől ilyen a bőrszíne..sőt semmit se.
- Mint kiderült, az csak csoki...ilyen kávés, de passzolom, hogy hogy került rám. - nyalogatta le magáról a csokit Kisame.
- Na jó, nekem K.O. Kikel derítenünk, hogy mi történt itt. - néztem komolyan.
Valami nem okés mostanában. De nagyon nem. Érzem, hogy valami rohadt nagy változás fog jönni az elkövetkező időben, de az nagyon nem lesz jó...
Nagyon szépen írsz, és a történet is érdekes 😆 várom a folytatást ❤😄
VálaszTörlésJaj, köszönöm szépen!❤ Ma került fel a következő rész, szóval kellemes olvasást!☺❤
Törlés