55. Fejezet: Ésszerűtlenség

Nem igazán lett hosszú ez a rész, amit sajnálok. 

Azonban hamarosan jönni fog egy rész, ami bizonyára egész hosszúnak fog ígérkezni.

Addig is kellemes olvasást, ehhez a részhez! ^^

Obito kezét még időben megtudtam ragadni. Szorosan fogtam, hogy még véletlenül se távolodjunk el egymástól. Éreztem, hogy zuhanok. Sőt nem csak én. Mivel Obitonak több volt a súlya, ezért is ő gyorsabban zuhant. Kinyitottam a szememet, azonban a látvány, ami elém tárult, félelmetes volt.

  - Mi a szar?! - üvöltöttem el magam, miközben egyre gyorsabban közelítettünk a nagy lávafolyamhoz, mely oly erősen égette szememet. 

Alig pár másodperc alatt néztem körbe. Mindenhol meleg, s gyorsan folyó láva. Mindenhol éget. Mindenhol.

  Gyorsan, pár másodperc alatt kell valamit kitalálnom, különben mind a ketten halálra égünk. Hirtelen akasztottam ki egy tekercset az övemről, majd szétnyitva elhajítottam a fal felé. A kunaiomat is előkaptam, majd erőt véve magamon, elhajítottam. A tervem nem volt más, mint az, hogy a kunai beleálljon a tekercsbe, és ezzel együtt a falba is. Így is lett. A kunai szépen belevésődött a falba, belepréselve a tekercs végét. Másik végét én tartottam, egyetlen kezemmel. A másikkal nem tudtam semmit se tenni, ugyanis Obito foglalta el.

  - Obito..kérlek - rázogattam kicsit. 

Én se vagyok normális. Az izzó lávafolyam fölött itt rázogatom. Nagyszerű ötlet. Komolyan...nagyszerű. Ennél talán még Kisame is jobb ötlettel állt volna elő.

Nem fogom sokáig bírni, ezért erőt vettem magamon, s a Chakramra koncentráltam, hogy eltudjam magunkat teleportálni. De hova? 

  - Valahol..kell lenne egy szirtnek. Vagy akárminek - néztem kétségbeesetten körbe, miközben magamnak beszéltem a halk szavakat. 

S ekkor csoda történt. Bár csak én hívom csodának. Megláttam egy nagy peremet, ahol biztonságban lehetnénk. Már ha ezen a helyen van egyáltalán olyan, hogy biztonságos hely. 

  Erőt véve magamon próbáltam magunkat odateleportálni. Obito kezdett csúszni, s én is.

  - Francba! - üvöltöttem kínomban, majd kemény dolgot éreztem magam alatt, ami nem más, mint talaj volt - Hála...istennek - rogytam térdre.  

Obito mellettem feküdt. S asszem ezzel el is használtam az egyetlen  tekercsemet. Kunaiom asszem maradt. Vagyis remélem. Na várjunk...Normális vagyok?! Milyen tekercset használtam el? Milyet?! Lássuk csak...lássuk csak... 

  - Basszus...Idéző tekercs volt... - néztem magam elé búskomoran - Ne már - dőltem hátra, így egy meleg falnak érkeztem - Most mi legyen velünk? - néztem a mellettem fekvő Obitot - Hisz neked is óráid vannak hátra. Sőt, lehet csak perceid - suttogtam a mondatom második felét.

Na álljon meg a menet. Egy. Én miért is beszélek magamban? Máris belebolondultam abba, hogy sokszor vagyok egyedül? Jézusom, jobb ha befejezem, vagy bedobnak valami őrültek házába! Már ha élve megússzuk ezt az egészet...oké, folytassuk. Szóval, kettő. Hol a búbánatban vannak a többiek? Ne már, hogy pont egy ilyen helyen vesszen nyomuk, mert abba beleőrülnék.

  - Naruto! - üvöltöttem, de semmi válasz nem volt - Kakashi! Sakura! - kiabáltam még hangosabban, azonban semmi válasz nem jött, csak a láva bugyogott alattunk.

Ha nem tudom, hogy hol vannak...akkor esélytelen, hogy túléljem. És még a Sharinganom se tudom használni, hogy megkeressem őket. Ilyenkor jönne jól a Byakuugan.

  - Utolsó próbálkozás - suttogtam magam elé - Sasuke! - kiabáltam a nevét, a leghangosabban.

Tudom, hogy a Sharingan látja a Chakra színét, s az én Sharinganom is megtudná találni őket, de sporolni akarok az erővel.

Semmi válasz. Jó, akkor ennyi volt az erő spórolás. Bekapcsoltam a Sharinganom. Halványan, nagyon halványan láttam Chakrafelhőket. Ezek ők lesznek! Vagyis nagyon remélem. Semmi kedvem belefutni, valami perverz lávabácsiba.

  - Sasuke!!! - hangom már rekedezett, annyira erősen kiabáltam.

Sehol se látok sziklaszirtet, vagy helyet, ahova tudnám magunkat teleportálni, hogy haladjunk. Hozzájuk meg nem akarom, mert lehet a levegőben vannak, és nem akarok instant halált halni.

  - Mit tegyek, hogy éreztessem velük, hogy itt vagyok? - álltam fel komoran - Bármit..akármit, amivel jelezni tudnánk.

Persze pont most nincs nálunk semmi hasznos. És én sem vagyok az, ha jól érzem. Nincs Idézett Állatom. Csak magamra számíthatok, és erre az egy szem kunaiomra. Elővettem a fegyvert. Véres volt, bár nem tudom, hogy kinek a vére. Bár...megvan...Narutoé. Mikor elkapott, hogy ne rohanjak ki Yamatohoz, véletlenül felsértette a bőrét.

Lenyaltam a kunairól a vért. Igen. Ez határozottan Narutoé. Még a vérben is lehet érezni a Kyuubi erejét. Akkor hajrá. Jussunk ki innen!

Sasuke szemszög

  - Jelenleg rá is kell figyelnünk! - idegeskedett Kakashi - Azonban csak Naruto és Sasuke azok, akik még életben tartanak minket, hisz ők tartanak, hogy ne essünk a lávába.

  - Mit tegyünk sensei? Valakinek megkel keresni őket - idegeskedett Sakura is.

  - Legyőzzük Kaguyat, s utána megkeressük őket - hunytam le a szememet.

  - És ha időközben dimenziót vált? Akkor soha az életben nem lesznek meg!

Nagy sóhaj hagyta el a számat, ám hamar abbahagytam, ugyanis felfigyeltem Naruto különös viselkedésére. Elkezdett mutogatni Kaguya felé.

  - Tudjuk, hogy ott van Kaguya - idegeskedtem.

  - Nem - szólt hirtelen - Ezt nem én csinálom"ttebayo!

  - Mi? - akadt ki Kakashi - Kaguya trükkje lenne?!

  - Tudtommal nincs manipuláló képessége - szólaltam meg - Viszont mind tudjuk, hogy kinek van -néztem rájuk.

  - Nagu - suttogta el Sakura.

  - Ezek szerint tudja hol vagyunk - mosolyodott el Naruto.

  - Vagy csak a Sharinganjával beazonosította, hogy mi körülbelül hol vagyunk. Hé, Naruto! - szóltam utána.

A szőke elkezdett lassan menni Kaguya felé.

  - Ne..nem tudok megállni! - taposott a fekete körre, amin állt - Nagu! - kiabált Naruto, de semmi válasz nem érkezett.

  - Kakashi - néztem az idősebbre - Tartsd szemmel őket, s ne csináljatok semmi hülyeséget, amíg vissza nem jövők!

  - Mit akarsz tenni, Sasuke-kun? - hallottam a lány hangját.

  - Elmegyek Naguért. Ti addig maradjatok veszteg - fordultam Kaguya felé.

  - Azt se tudod merre lehet! - sipákolt Naruto.

  - Mivel csakugyan arra akartál menni - néztem Kaguya mögé mosolyogva - Ezért valószínűleg arra van - Most pedig - mentem közel Narutohoz - Kai! - csináltam a kézjelet, majd a fiú mellkasára csaptam.

 - Tudok magamtól mozogni"ttebayo - Naruto tesztelése nem volt más, minthogy ujjait elkezdet mozgatni.

  - Most, hogy mindenki lenyugodott - álltam Naruto mellé - Én in..várjunk - kaptam fel a tekintetemet - Hol van Kaguya?! - körbe-körbe néztem, de sehol se láttam az ellenséget.

Narutoval előremeredtünk. Szó szerint, ugyanis én perpillanat meg se tudtam moccanni. Egyszerűen ledermedtem. A lábam nem mozdult, sőt a testem se.

  Apró szelet éreztem magam mögött, s Narutoval, akin látszott, hogy ugyanúgy járt, mint én, nehezen hátrafordultunk.

Szemünk elé nem más, mint a síró Kaguya, tárult ki. Közelített felénk, míg meg nem fogta az arcunkat.

  - Kakashi - suttogtam magam elé.

Kakashi ekkor hátrébb lépett, majd a Chidorijával egy lyukat vájt a falba, pont arra, amerre Nagu volt.

  - Csak nem menekülőre fogta magát? - francba, ez Fekete Zetsu.

Az én szemszögem

Mit tegyek? Valaki megszakította  Jutsumat, szóval biztos rájöttek, hogy mi a helyzet. De ha rájöttek...akkor hol lehetnek? Lehetséges, hogy épp Kaguyaval küzdenek, s azért nem tudnak eljutni hozzám? Igen. Hogy is gondoltam, hogy majd egyből ugranak? Azért ennyire idióta én se lehetek...

  - Sajnálom Obito - ültem le végül, hisz jelen pillanatban nem tehettem mást - Azt hittem nem fog így végződni.

Nehezen fogtam meg őt, viszont felakartam ültetni. Percek alatt sikerült is. Csak néztem magam elé, s a gondolataim cikáztak a fejemben. 

Vajon eljutottam volna idáig, ha nem vagyok az Akatsuki tagja? Nem ismerném Obitot, se Hidant, se Itachit. És ha nem ismerném Itachit, akkor az emlékeimet se kaptam volna vissza. Ha azon a napon, nem mentem volna Jakoékkal, akkor nem lennék itt. Sőt, valószínűleg holtan feküdnék valahol Villám Országa határánál, ahol jelenleg a háború is folyik.

  Percek múlva, míg én csak gondolkodtam, hangos morajlást kezdtem el hallani. A velem szemben lévő sziklaszirtről jött. Tudom, most azt gondoljátok, hogy oda is eljuthattam volna, viszont onnan sehova tovább.

Bekapcsoltam a Sharinganom, s meglepődtem, ugyanis valaki közeledett felém...a sziklából...?

  - Sasuke? - álltam fel hirtelen, s épphogy kiegyenesedtem, a fal, a túloldalról kitört.

Szállt a por, s a törmelék mindenfelé. Apró kavicsdarabok találtak el. Sharinganom kikapcsoltam, s barna szemeimmel az illetőre fókuszáltam. Amint elszállt a por, már láttam is a megmentőnket.

  - Végre megvagy! - sóhajtott megkönnyebbülve Kakashi.

  - Kakashi - suttogtam magam elé boldogan - Áttudsz jutni ide?

  - Esélytelen! - kiabált át nekem.

Igaza volt. Bő 20 méter volt közöttünk, s neki se tudott volna futni. Ha mégis, akkor innen nem jutunk vissza.

  - Teleportáld magatokat ide. Ezen az úton visszafelé, visszajutunk a többiekhez! - mutatott maga mögé.

Bólintottam, majd felemeltem Obitot. Kissé rogyadoztam, ugyanis egyre nehezebb volt. Mit evett ez a gyerek?! 

  Nagyot sóhajtottam, majd átteleportáltam magunkat a férfihez. Obitot átadtam neki, én pedig anyagot nyújtóztam.

  - Már azt hittem itt fogunk megrohadni.

  - Sasukét és Narutot viszont elkapta Kaguya, szóval sietnünk kell.

  - Mi?! Te ott hagytad őket, úgy, hogy csak Sakura nincs elfogva?! - akadtam ki.

  - Nyugodj meg! Inkább siessünk - fordult el.

Komoran néztem a hátát. Épp indultam volna, amikor a szírt pereme, ahol eddig álltam, elkezdett repedezni. Esélyem, s időm se volt szólni Kakashinak. A kőrengeteg összetört alattam, s leestem. Azonban estem volna, a Kakashi nem dobja le magáról Obitot, s kap el.

  - Tűnjünk el innen - komorodott el, miközben húzni kezdett.

Ám ekkor éreztem, hogy valami mozgolódik a zsebemben. Odapillantva a képeket véltem felfedezni. Azt, amit Deidaratól kaptam, s azt, amit Hidan bízott rám, hogy vigyázzak rám. A képek vészesen gyorsan akartak kicsúszni a zsebemből, míg meg nem történt az előző gondolatom: a képek, melyeket oly nagy becsben tartottam, kicsúsztak a zsebemből.

  - Nem, nem nem és nem! - kiabáltam utánuk, de én magam is tudtam, hogy nem hallhatják meg a hívásomat.

  - Nagu, hagyd! - húzott jobban Kakashi, de én elkezdtem mozgolódni a kezei közt.

  - Nem! Ha a képek mennek, akkor én is! - ekkor kicsusszantam Kakashi szorításából.

Zuhanás közben elkaptam a képeket, s a mellkasomhoz szorítottam. Nem érdekel, hogy idiótán viselkedtem. Túl becsesek ezek nekem. Szóval ha elvesztem őket, akkor már én is poshadjak velük együtt.

  Huppanás. Nagy huppanás. Ez volt az, amit éreztem az izzó melegség helyett.

  - Komolyan mondom - ez a hang... - Hogy lehet valakinek ennyi esze?! - fordult felém idegesen az Uchiha fiú.

  - Akkor miért mentesz meg mindig? - suttogtam magam elé - Senki nem kért rá. De azért köszönöm - néztem rá hálásan.

  - Sasuke?! - akadt ki Kakashi.

  - Miután hazamentünk, lehet tanítanod kéne neki egy s mást, hogy ne rohanjon ismét a vesztébe.

  - Tudod mikor fogom őket elengedni! - néztem rá durcásan, majd elhelyeztem őket a mellényem belső zsebébe, s jól becipzároltam.

  - Naruto? És Sakura? - hadarta el a férfi.

  - Megvannak. Egyenlőre - repült Sasuke a sólymával Kakashihoz - Narutonak sikerül kiszabadítani minket Fekete Zetsu szorításából.

Kakashi felugrott a madárra, Obitoval együtt, majd Sasuke pillanatok alatt, visszavitt minket a többiekhez.

  - Jól vannak! - kiáltott Sakura, mikor meglátott minket.

  - Oh, szóbal te élsz még? - szólt hozzám Fekete Zetsu.

  - Mondtam már, hogy Fehér Zetsut jobban csípem? - fintorogtam rájuk.

  - Ugyan. Te is ugyanúgy bedőltél nekem, mint Madara, s Obito. Habár Madaranak kicsit több esze volt.

  - Huh?!

  - Elkezdett kialakítani egy tervet, - kezdett bele Fekete Zetsu - hogy begyűjtse a Bijuukat, miközben úgy tűnjön, mintha Madaraból születtem volna, és manipuláltam ezzel együtt Obitot is.

Nem szóltam semmit, csak idegesen meredtem rá.

  - Megalapítottam az Akatsukit, és a háború felé tereltem őket.

Eddig tűrtem. Mondjon bármit, eltűrtem. De ezt már nem tudtam.

  - Ne merd az Akatsukit a szádra venni...! - néztem a földet, közben pedig ideges voltam. Nagyon is.

  - Miért is? Hisz én hoztam létre.

  - Ártatlan embereket sodortál a halálba! - emeltem meg a hangomat, de még mindig nem néztem rá.

  - Ártatlanok? - nevetett az ellenség - Nem voltak ők ártatlanok!

  - Mi..? - néztem rá ijedten - Mi a fenéről beszélsz?!

  - Ugyan kérlek. Te komolyan azt hitted, hogy minden ok nélkül kerültek pont ők a szervezetbe? Igen, valóban S-szintű ninják voltak, azonban volt más is a dologban.

  - Más..? - kérdeztem vissza.

  - Vegyük csak Kisamet. Nem néznéd ki belőle, hogy a múltjában ölt, nem igaz?

Mi? Mi van? Ugye ez nem komoly?

  - Pein és Konan igazából ártatlanok, és ha jól tudom mesélni se kell, hisz tudod a történetüket.

Idegesebben néztem őt.

  - Kakuzu megölte a faluja vezetőjét, és nem véletlenül volt 91 éves, mikor meghalt - mosolyodott el - S had folytassam. Ott van Sasori. Bábot csinált a szüleiből. Szerinted ez normális? Sőt, mikor már az Akatsuki tagja volt, majdnem megölte a nagymamáját. De gondolom erről te többet tudsz, hisz ott voltál.

  - Nem voltam minden percben..

  - Ha úgy nézzük, akkor Itachi nem számít senkinek, hisz ő csak kémnek volt a szervezet tagja. Meg is érdemelte, amit kapott.

Sasuke megindult feléjük, de Kakashi kitette elé a kezét.

  - És szerintem elérkeztünk a legjobbakhoz - húzott undorító mosolyt magára.

Csak nem...

  - Obito szintén nem tett semmit. Sőt! Belé mi vezettük a gyűlöletet, ha így is fogalmazhatok. És akkor - suttogta mosolyogva - Komolyan azt hitted, hogy aznap éjjel, mikor elmentetek Hidanért, az csak azért volt, mert Kakuzunak nem volt társa?

  - Azért ennyire idiótának ne nézz - néztem rá csúnyán.

  - Oh, Nagu. Akkor sem tudsz semmit.

  - Ezt meg mégis, hogy érted?! - ordibáltam vele.

  - Hidan egy tökéletes gyilkológép, érzések nélkül. Vagy talán nem is mesélte, hogy mit művelt a falujában, mielőtt otthagyta volna?

  - Huh..?

  - Megölte konkrétan a fél falut. Végzett mindenkivel, még azzal az emberrel is, aki felnevelte. Mindez azért, mert élvezi akarta, a mások által megkapott fájdalmat.

  - Hazudsz - indultam meg felé, azonban Sakura elkapta a felkaromat - Hazudsz! - kiabáltam neki.

  - Sajnos nem hazudik Nagu - szólalt fel Kakashi is - Hidan fél Yugakuret lemészárolta.

Kitágultak a szemeim, s remegtem. Arcomon fájdalmas pillantások futottak át. Lehetetlen. Egyszerűen..nem lehet igaz...

  - A fénypontot az utolsónak szántam.

  - Rohadék...! - kapcsoltam be a Sharinganom, hisz tudtam, hogy Deidararól beszél.

  - Szerinted miről volt híres, a kis szőke barátod? S miért volt annyi baleset, és épület rombolás? Hát csakis a robbantások végett. Deidara közveszélyes volt mindenkire.

  - Kinyírom...! - préseltem ki a fogai közt.

Nagyon ideges voltam. S ez mellé is, még a többiek is eszembe jutottak. Tudom, hogy páruknak sötét a múlja, de akkor is...

  - Így hát összeállt a tökéletes szervezet, mely világuralomra törhetett volna. Ha a Konohaiak nem intézik el őket - szólt kissé csalódottan - Azok a Konohaiak, akik megölték a bűnösöket, akiket te szerettél.

  - Ne hívd így őket - néztem fel rá - Had mondjak el neked valamit, te félkegyelmű - egyenesedtem ki. 

Egy élettelen tuskó, csak ne mondjon ilyet.

  - Kisame, egyike volt, a Hét Ködrejteki Kardforgatónak. Remek ninja volt, aki követett el apró hibákat. Kakuzu, azért tett ezt, mivel megbüntették, és börtönbe zárták, amiért elbukott a küldetésén, miszerint megkellet volna ölnie Hashiramat! Ha nem zárják börtönbe, s nem bűnhődik meg, ezért a semmiségért, nem utálja meg a faluját, és nem teszi ezt! Sasori, csak szeretetre vágyott, miután meghaltak a szülei! Ez normális! Ha Akana nem lett volna ott neki, akkor ki tudja, hogy miket művet volna! Itachi...rá egy rossz szót ne merj mondani. Feláldozta az érzéseit, s megölte a szüleit, és a klánját, a falu végett. Csatlakozott az Akatsukiba, hogy kém legyen, s képes volt megutáltatni magát a testvérével, akit végtelenül szeretett! Képes volt eldobni az érzéseit, hogy a faluban minden rendben legyen. Ha ezek után valaki azt meri mondani, hogy ő egy rossz ember volt, azt magam fojtom meg! Pein és Konan, meg persze Nagato...ők szenvedtek..szenvedtek a múltbéli sérelmek, és Yahiko elvesztése miatt. Obito...Obito a legjobb barátom. Átvertétek, és a barátai ellen fordítottátok. Bántottátok őt, és miattatok halt meg Rin. Pedig Obitonak mindennél fontosabb volt. Ezt soha nem bocsátom meg nektek, se Madaranak - vékonyodott el a hangom - Hidan...ő nem egy gyilkológép. Több szeretet és érzelem van benne, mint amit kimutatott. Sokkal több. Egy érző ember volt, akit mindennél jobban szerettem. Képes volt elviselni azt, hogy én Deidarat szeretem, és ennek ellenére küzdött értem - éreztem a torkomban a gombócot, mely egyre nagyobb lesz - És Deidara. Egy akkora barom volt, hogy nem ismertem nála idiótább embert a világon. Mindig hamar felkapta a vizet, s nem tudta mit beszél - mondtam komoran, ám a hangom hamar érzékeny lett - Ám ennek ellenére ott volt velem, amikor kellett. Törődött velem, még akkor is, amikor nem mutatta ki, hogy mit érez irántam. Velem volt, a nehéz időkben, s képes volt elviselni. Szóval - léptem előre, de ezzel nem jutottam hozzá közelebb. A Sharinganom időközben kikapcsoltam - ha bármi rosszat mersz mondani róluk, akkor téged is, és a drágalátos anyukádat is, oly messzire küldelek, hogy nem álltok meg egy darabig!

  - Szép szavak, egy hozzád hasonló gyenge lánytól - szólalt meg ezúttal Kaguya.

  - Huh? - néztem rá idegesen -  Mi van?

  - Srácok...kikel találnunk valamit - jött oda Sasuke is, így végre mindenki ott volt körülöttünk.

  - Hogyan terveztek megküzdeni egy olyannal, Naruto? - kérdezett elsőnek Sakura.

  - Ez lehet a vég - mosolygott Naruto, majd Obitohoz sétált, s a tenyerét, a mellkasa közepére tette - De mindent belekel adnunk, ahogy eddig is tettük. Nem igaz? - ekkor Obito arca összemozdult egy pár másodpercre.

Naruto és Sasuke távolabb mentek, és tervezgettek, míg mi csak figyeltük az eseményeket. Ám, percekkel később, Naruto odahívott magához. Adott, a talpam alá, egy fekete gömböt, mely megnyúlott, így rátudtam állni, s Narutoékhoz igyekezni.

  - Igen? - kérdeztem, amint odaértem.

Naruto csak mosolygott, majd elmondták tervük teljes egészét.

  - Komolyan mondod? - lepődtem meg, eme észszérűtlen ötleten.

  - Ésszerűtlenség ez az egész - hangoztatta Sasuke.

  - Nem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki - volt Naruto minden válasza - Titokban már gyakoroltam ezt a Jutsut, többet, mint a Rasengant"ttebayo.

  - Hé, hé, te most komolyan ilyen agyament Jutsukra pazaroltad az idődet? - néztem rá fapofával.

  - De megér egy próbát, nem igaz? - mosolygott ránk.
Sasuke komoly tekintettel fordult Kaguya felé.
  - Mehet - suttogtam a fiúknak.
A terv 3 szakaszos. 3 stratégia, 3 emberre.
  Naruto és én készenlétben álltunk, közben Sasuke is támadása lendült.
  - Amaterasu! - szólt a fiú.
A lángok hirtelen jeletek meg az ellenségünkön, s egészében beborították őt. Persze Kaguyan ez sem hatott. Elszívta a félelmetes fekete lángokat magába. Itt jött el Naruto ideje. Kaguya felé vette az irányt, s megidézett pár klónt magának. Közelebb mentem, hogy készenlétben legyek, és ne rontsam el, hisz ez volt az egyetlen esélyünk.
  Füstfelhők vették körül a klónokat, így felkészülve a Jutsura.
  - Oiroke: Gyaku Harem no Jutsu! - kiáltotta Naruto.
A füst elszállt, a klónokról, s Narutok helyett, helyesebbnél, helyesebb fiúk vették körül Kaguyat. Nem is kell mondanom, hogy a nőnek, még a lélegzete is elakadt. Bár, őszintén megmondva én is kissé belepirultam. De a lényeg a lényeg, hogy ez komolyan bevált! És itt az én időm.
  Másodperceket vártunk, mire én következtem. Kaguya előtt teremtem, közben körüle eltűntek a klónok, így nyílt kilátást biztosított nekem ez az egész.
Kezemet ökölbe szorítva, erőt véve magamon húztam be egy hatalmasat a legidősebbnek közülünk. Kaguya a lendülettől, és a nagy ütéstől elszállt méterekre. Rengetek méterre.
  - Ne beszülj le minket! - kiabáltam utána.
Kaguya repülés közben felnézett, és itt volt az idő, a végzetes lépést tenni.
  - Most, Naruto! - üvöltötte Sasuke.
Naruto és Sasuke egymás felé lendültek, közben pedig azt a karjukat, melyen a jelek elhelyezkedtek, előre nyújtották. Sasuke a Rinnenganja segítségével, kettőjük közé teleportálta Kaguyat. A fiúk megközelítették a nőt, és mindössze pár centiméter választotta el őket attól, hogy elzárják.

Azonban a szerencse nem fordult hozzánk...

Kaguya átteleportált minket egy másik világba, mielőtt a fiúk elzárhatták volna őt. Éreztem a hideget, s hamar magam köré néztem. Jég. Mindenütt jég. Felfelé pillantva megláttam a fiúkat, jégbe fagyva, az ellenséggel együtt. Várjunk...
  - Hol vannak Obitoék?! - néztem magam mögé ijedten.
Éreztem a Chakrájukat, így nagyjából bemértem, hogy merre lehetnek. Tekintetem ismét a jégbe zárt fiatalokon volt, ahol már nem volt Kaguya. Hova tűnt?!
  Tekintetem cikázott az égen, míg meg nem láttam az ellenséget, pár méterre a fiúktól. Megindult a fiúkhoz, hogy Fekete Zetsu ismét csatlakozzon rájuk.
  - Flame Control! - kiabálta Sasuke miközben bekapcsolta a Mangekyou Sharinganját.
A jég széttörött, ők pedig kiszabadultak. A fiúk a földre érkeztek, míg én fent voltam egy szirten, mely utat vezetett számomra sok irányba.
  - Anyám... - ez Fekete Zetsu hangja... - Ezek nagyon bosszantóak. Miért nem választod szét őket...és végzel velük külön?
Basszus, ez nem jó! Kaguya létrehozott maga mellé egy átjárót, amin átdugta a kezét. Sasuket akarja!
  - Sasuke! Vigyázz! - ordibáltam le a fiúknak, mire mind a ketten megrezzentek.
Azonban elkéstem. Sasuke mögött megnyílt az átjáró, Kaguya pedig megragadta a ruhájánál hátul, s átrántotta őt egy másik dimenzióba. Naruto próbálkozott nyitva tartani, de nem sikerült neki.
  - Fenébe! - rezzent meg idegesen a szőke.
  - Sasuke... - suttogtam kétségbeesetten magam elé.
  - Nagu - nézett fel rám Naruto - Menj Kakashi-senseiékhez. Itt nem biztonságos!
  - De..segíteni a-
  - Nem! - kiabált rám, de tudtam, hogy aggódásból teszi - Csak menj!
Összeszorult a torkom, majd bemértem, hogy hol vannak Sakuraek, s odateleportáltam magam.
  - Nagu! - könnyebbült meg Sakura.
  - Srácok..Sasuke - szorult össze a torkom.
  - Már elmondtam nekik - sóhajtott Naruto klónja.
Obitora pillantottam, akit Kakashi egy jégfal oldalának döntött.

Ez nagyon nem jó. Mi lesz...Mi lesz velünk, ha Sasuket nem kapjuk vissza?

Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor ne felejts el kommentelni, vagy feliratkozni a Blogolvasók közé, hogy ne maradj le semmiről! ^^